Le 30 Septembre 2014

Szerencsére elég volt 10-kor kelnem ahhoz, hogy beérjek, de borzalmasan éreztem magam. Hangom alig, köhögtem, a tükörbe nézve pedig észrevettem, hogy fehér vagyok, mint a fal. De azért összeszedtem magam, és elindultam az egyetemre.

A borzalmas tömegközlekedés (ilyenkor betegen eléggé megviseli az embert) után végre beértem, megyek a terem felé, angol szavakat hallok. Benézek, a teremben angolóra van, és nem az én szép kékszemű tanárom tartja. Leültem egy padra a közelben és próbáltam kideríteni, mi történt, de mivel nem sikerült, jobbnak láttam gyorsan hazamenni.

Útközben bevásároltam, hogy tudjunk majd ebédet meg később vacsit csinálni. Aaron itthon volt, aztán elment lemásoltatni a kulcsaimat, hogy ne egy kulccsal járkáljunk hárman… Közben Lu is hazajött, főzött rizst, csinált salátát, mire kettőt pillantottam kész volt az ebéd.

Forrás: Google

Fél 4 körül hívott egy kedves technicien, hogy 10 perc múlva érkezik. Végre. Megérkezett, megnézte a dobozt, szerelt össze-vissza, jó sokáig. Nem volt túl bíztató a helyzet, de én úgy gondoltam, ő ért hozzá, biztosan megcsinálja. Hát nem. Szépen összepakolta a cuccait, majd közölte, hogy sajnálja, ő nem tud mit tenni, a vonallal van a gond, ami a France Telecom-hoz tartozik. Felhívta őket, elmondta a problémát, ők 48 órán belül visszahívnak, és amint kijavították a hibát, lesz internetünk. Nagyszerű. Komolyan kezdek gondolkozni rajta, hogy csak az internet-sztoriból írok egy könyvet. Amikor már azt hiszed, ennél nem lehet rosszabb, és most már kell, hogy megoldódjon a dolog, egyszer csak jön valami vagy valaki és puff, újra se internet, se semmi. Azért az előfizetést fizesd, és ha bármi gondod van, hívd az ügyfélszolgálatot. Amúgy azóta megint „lemerült” a pici dobozka, úgyhogy megint volt egy köröm az ügyfélszolgálatnál, hogy töltsék fel, de ez szerencsére most csak húsz percig tartott…

Azóta én itt ücsörgök Lu ágyán, a többiek aludtak, fürödtek, most pipáznak talán. Talán jó lesz, ha csatlakozom hozzájuk, mert még a végén azt hiszik, valami bajom van. 

Keddi összegzés: tele van a hócipőm az internet-üggyel, a város szép, csak kezd lehűlni az idő, a lakás továbbra is jó, az egyetemet szeretem, a lakótársaimat szeretem, mit mondjak még…