Az előző bejegyzésben
azt írtam: megírom a házimat, és takarítok hétvégén. Na, igen. Még egyikhez sem
kezdtem hozzá. A kávézó ugyanis bezárt, még mielőtt akármilyen tanuláshoz
hozzáláthattam volna, csak annyi időm maradt, hogy megnyissak néhány oldalt az
interneten, amikről úgy gondoltam, hasznosak lesznek. Itthon kiderült, hogy
nagyjából semmire nem megyek velük, úgyhogy inkább lefeküdtem aludni, amíg
Tilman nem jelentkezett.
Olyan 8 körül hívott, hogy menjek már el vásárolni, mert késnek, és
főzni szeretnének. Jön Aaron (NY), egy barátja Thomas (Franciao.), és Nicolas
(Németo.) is. Udvariasan mindenre rákérdezett, hogy feljöhetnek-e, főzhetnek-e,
iszunk-e valamit… Én persze mindenre bőszen helyeseltem, mert nem nagyon
akartam az első péntek estémet forever
alone tölteni az új lakásban.
 |
| Fiúk a konyhában - és hogy ki honnan jött :) |
Hát az egészből végül
az lett, hogy egy óra múlva a konyhában ültem, négy pasi sürgött-forgott
körülöttem, és akármit akartam segíteni, nem hagyták. Én teljesen el voltam
ájulva, mondtam is nekik, hogy ez elképesztő, és nagyon rendesek, ők erre
mindig azt válaszolták, hogy én vagyok a rendes, amiért befogadom őket. A végén
megegyeztünk, hogy ez egy good deal (jó
alku) mindannyiunknak, úgyhogy maradhat így a jövőben is.
Thomas, a francia srác hozott egy üveg rumot, ami rekordidő alatt
elfogyott, majd az én két üveg borom is, mintha nem is lett volna. A vacsora is
nagyon finom volt, de rájöttem, hogy a fiúknak picit nagy a szájuk.
Folyamatosan hangoztatják, hogy mennyire imádnak főzni (én ezt el is hiszem
amúgy), viszont tésztán és salátán kívül eddig mással még nem nagyon rukkoltak
elő. Mondjuk engem aztán nem zavar, én biztos nem álltam volna neki vacsorát
főzni magamnak.
Éjfélkor kitaláltuk,
hogy gyerünk, valami házibuli volt a környéken, oda átugrunk. Mivel Lyonban
este 10 után nagyjából sehol nem lehet alkoholt kapni, üres kézzel indultunk.
Biciklit kölcsönöztünk (Vélo’V), és a
srácok össze-vissza szórakoztak vele, Aaron el is esett egy hatalmas
kereszteződés közepén, ráadásul nekünk volt piros és majdnem elütötték az
autók. Mire odaértünk volna, a házibulinak vége lett, Tilman telefonja pedig
meghalt, úgyhogy nem tudtuk elérni a többieket, akikhez mentünk volna. A Rhone
partján tele van hajó-diszkókkal, és mivel mindannyian majd’ meghaltunk valami
italért, bementünk az egyikbe. A vége az egésznek az lett, hogy az egész
hajnalt végigbuliztuk, én ittam egy whisky-kólát és két sört ingyen, majd
vetettek velem egy doboz cigit 10 euróért („majd visszaadják a pénzt”, amit
azóta se láttam:D)… De mivel meghívtak két sörre, és főztek rám este, nem
nagyon érdekel. Aaron és Tilman a hajóról mentek a repülőtérre, ahol reggel
7-kor felveszi őket egy Telekocsi (itt: Blabla
Car) és 20 euróért elviszik őket Fraiburg-ba, Németországba, ahol
lakókocsit vesznek, és majd azzal jönnek vissza jövő héten. Thomas a
szájharmónikájával játszotta a francia himnuszt és így szerzett barátokat, mi
meg Nicolas-szal elindultunk hazafelé. Azt mondta, semmi kedve a saját
lakásához sétálni, mert azt se tudja, merre van (nem sikerült még kiismernünk a
várost teljesen), úgyhogy inkább eljön velem. Én meg nem ellenkeztem, mert nem
szeretek azért egyedül aludni egy (még) idegen lakásban. Reggel fél 7 volt,
amikor én a saját, Nicolas pedig Lu ágyába dőltünk, és nagyjából 3 másodperc
alatt elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése