Sok mindent akartam írni, mióta hazajöttem, de soha nem jutott rá idő. Főleg a jegyeimet akartam közzé tenni, de csak most, a szoboszlói vakáció közepén van annyi szabad órám, hogy ezt a bejegyzést megírjam. Terveztem azt is, hogy írok az aktuális magyar és világpolitikai történésekről is (pl.: menekültügy, melegházasság) az én kezdő antropológus szemszögemből, de azt hiszem, ezeket a témákat egyelőre el kell halasztanom.
 |
| a legjobb lakótárs |
Tehát, egy kis update,
mióta nem írtam (aki csak a jegyeimre kíváncsi, tekerjen lejjebb):
Április 26-án reggel Nicolas kikísért a reptéri buszig
(hősiesen cipelte a csomagjaimat), aztán könnyes búcsút vettünk. Meg is mondtam
neki, hogy ő az első pasi, aki miatt sírok. A buszon csorogtak a könnyeim, úgy
fog majd hiányozni a kis kolumbiai testvérem, nagyon összenőttünk az elmúlt pár
hónapban. A reptérre érve összeszedtem magam, a hatalmas utazóhátizsákot
feladtam, aztán a kapu előtt vártam az indulást. Közben a virtuális életemen
(instagram / facebook) keresztül elköszöntem a sok-sok brazil, új-zélandi,
kolumbiai barátomtól, megköszöntem nekik a meglepetés bulit, és hogy ennyire
megszépítették a második félévemet. Egy átszállás után aztán sikeresen
megérkeztem Budapestre, ahol anyáék vártak a reptéren.
Azóta meglátogattam az összes barátomat, buliztam (de nem)
eleget, voltam fesztiválon, gazoltam Paloznakon a diákmunka program keretein
belül, most pedig Hajdúszoboszlón tengetem napjaimat, nyaralok Lizikével. A
nyárból még hátra van a kemény munka, és az elhagyhatatlan nyárzáró, aztán
szeptember 1-én repülök vissza Lyonba, de most kivételesen nem egyedül, hanem
Danival, ugyanis ő is oda jön egyetemre. Azt még nem tudom, kivel fogok lakni
szeptembertől, de lesz két hetem, mielőtt kezdődik az egyetem, majd addig
kiderül. A nénivel maileken keresztül tartom a kapcsolatot, és persze
szorgalmasan utalom nekik azt a 90 eurót havonta, amiben megállapodtunk a
nyárra (ennyit kapok a francia államtól a lakásra, tehát gyakorlatilag ingyen
van).
És akkor következzen az izgalmasabb rész:
az év végi
bizonyítványom:
Anthropologie de la
culture (Kultúra (fogalom)
antropológiája): 13,5
Dynamique des
sociétés (A társadalmak dinamikája):
15
Lectures
complémentaires (Kiegészítő
olvasmányok): 12,5
Enquete ethnologique
(Etnológiai kutatás): 12
Nommer et classer
(Megnevezni és osztályozni): 14
Anthropologie et
interdisciplinarité (Antropológia és
tudományköztiség): 12
Études de cas (Esettanulmány): 14,5
Portugais (Portugál): 18
Methodologie
disciplinaire (Tudományos módszertan):
14
Moyenne (Átlag): 14,33
Több hozzáfűznivalóm is van:
Először is, annak nagyon-nagyon örülök, hogy 12-nél nem lett
rosszabb jegyem – meglátszik, hogy nem volt ebben a félévben informatika. Másodszor,
annak még jobban örülök, hogy a kedvenc tantárgyaimból megint 14-15-öt kaptam,
ami elég jónak számít. Azért viszont elég mérges vagyok, hogy a Lectures complémentaires c. tantárgyból,
aminél volt a cirkusz a kiselőadásunkkal és a tanárral, aki megígérte, hogy nem
osztályoz gonoszan, csak 12,5-öt kaptam. Ez azt jelenti, hogy a beadandómat
(amivel egy egész hetet dolgoztam), és a kiselőadásunkat is lehúzta, ami elég
szemét dolog tőle, mert ennyire azért nem lettek rosszak. Viszont a
kamu-kutatásunkkal Zoéval 12-t sikerült elérni, ami ahhoz képest, hogy szinte
fikció az egész, elég jó jegy (azért büszke nem vagyok rá). Portugálból pedig
elérhettem volna magamtól is 18-at, ha van időm előtte tanulni, de most sajnos
csak a jegyzeteim segítségével sikerült, úgyhogy ne higgye senki, hogy ennyire
jól tudok.
Összességében azért elégedett vagyok, főleg akkor örültem,
amikor újdonsült francia barátomnak (Budapesten tanult Erasmus-szal), Victornak
meséltem, hogy mennyi volt az átlagom, ő pedig tágra nyitott szemmel azt
mondta: Oh la la! Comment tu as fait?!
(Oh la la! Hogy csináltad?). Amúgy Victor egy meleg srác, szeptembertől az
egyik párizsi egyetemen tanul majd antropológiát. Nagyon egymásra találtunk a
közös érdeklődési kör miatt, 10 perc beszélgetés után olyan volt, mintha ezer
éve ismerném. Majd cserélgetjük a jegyzeteinket év közben.
Az egész évi átlagom így 13.947, ami elvileg elég jónak
számít a franciáknál. Kíváncsi lennék a csoporttársaim jegyeire, de ez olyan
kényes téma, hogy még Tom is kikerülte, mikor a levelemre válaszolt most
nyáron.
Ami a következő évet illeti, már beiratkoztam újra, az
óráimat felvettem, és azt tudom, hogy nagyon kemény évem lesz. Szeptember 1-én este
utazunk Danival Genfbe, ott töltjük az éjszakát, aztán 2-án délelőtt vagy
délután érünk Lyonba. Majd akkor jelentkezem, addig megpróbálom kiélvezni a
nyár maradék napjait.
