Februári update3: le 19-21 Février 2016 Paris, 3e partie

Day3: Place des Vosges / Maison de Victor Hugo – Maison Européenne de la Photographie – Sacré Coeur – Montmartre – Musée de l’Homme – Arc de Triomphe

Place des Vosges

Az utolsó napra elég sok dolog maradt, amit még látni akartunk Párizsból, úgyhogy kénytelenek voltunk viszonylag korán, reggel 8-kor felkelni. Első állomásunk a kihagyhatatlan Place des Vosges volt, ezt az első nap megmondtam Annának, hogy mindenképp el akarok oda sétálni, most már örökre ez marad a kedvenc helyem Párizsban. Itt van Victor Hugo háza is, amit múzeummá alakítottak, oda is benéztünk kicsit. A ház előtti tér most is gyönyörű volt, tiszta, a vöröses koronájú fákkal szegélyezve, közepén a szoborral, nagyon szeretek ott sétálni. Sajnos, most nem volt túl sok időnk rá, indulni kellett a következő helyszínre.

Place des Vosges

Kilátás Victor Hugo lakásának ablakából

Ez a Maison Européenne de la Photographie volt, vagyis a Fényképezés európai háza, ahol Anna előzőleg kinézett egy kiállítást. A fotós neve Bettina Rheims volt, amerikai fotós és főleg nőket fényképezett. Nagyon erős sorozatai vannak, nekem iszonyatosan tetszett a kiállítás, de Annának is. Nagyjából egy órát bolyongtunk a különböző termekben, de tényleg nagyon jó volt, érdemes rákeresni Rheims nevére, nagyon érdekes dolgai vannak.

A Sacré Coeur-höz vezető
útra visszanézve

Dél körül elindultunk Párizs egyik legmagasabb pontjára, a Sacré Coeur-höz, ahonnan rá lehet látni az egész városra. Ez Anna kedvenc helye Párizsban, és tényleg megérte megmászni a több száz lépcsőfokot felfelé, a kilátás gyönyörű volt. Vettünk a környéken egy hatalmas hotdog-szerű szendvicset, leültünk a Sacré Coeur lépcsőjére, ott ebédeltünk, közben a várost nézegetve. A galambok folyamatosan jöttek minket szívatni, de mi hősiesen küzdöttünk az utolsó morzsáig. Miután kipihentük kicsit magunkat, tovább indultunk, és sétáltunk egy hatalmasat a Montmartre-on is. Végül a Moulin Rouge-nál kötöttünk ki, ott szálltunk fel a metróra.

Kávézó a negyedben

Párizs!

Elmetróztunk a Musée de l’Homme-ig, ami több éves felújítás után most októberben nyitotta meg újra kapuit. Én rettenetesen szerettem volna benézni, mivel ez volt az első etnográfus kiállítások helyszíne, több órán is tanultunk az alapításáról, és a mostani kiállítás állítólag zseniális és nagyon érdekes. Sajnos, egy órával zárás előtt érkeztünk, a belépő pedig 8 euró lett volna nekünk is, így nem lett volna értelme bemenni. Majd legközelebb.

A diadalív előtt

Innen szépen elsétáltunk az Arc de Triomphe-hoz, azaz a párizsi diadalívhez. Mindenképpen fel akartunk menni a tetejére, szerencsére ez is ingyen volt nekünk, európai diákoknak, úgyhogy kiálltuk a sort a többi turistával együtt, és felmásztunk az iszonyatosan hosszú csigalépcsőn. Abszolút megérte, mert innen is eszméletlen kilátás nyílik a városra. Nagyjából fél órán keresztül mászkáltunk egyik oldalról a másikra, mindig újabb és újabb dolgokat felfedezve.

Kilátás a diadalív tetejéről 1

Kilátás a diadalív tetejéről 2

Innen már csak a hostelhez volt idő elmenni, ott összeszedtük a cuccainkat, és indultunk is ki az állomásra, a Gare de Lyon-ba, ahonnan a buszunk indult. Este 9-kor indultunk, és hajnali fél 3-ra értünk Lyonba végül. Sajnos, mivel éjszakai közlekedés nem nagyon van, haza kellett sétálnunk, de legalább csak félórányira lakok a Part-Dieu-től, ahol a busz letett minket. Itthon aztán bedőltünk az ágyba, és másnap nagyon sokáig aludtunk. 

Februári update3: le 19-21 Février 2016 Paris, 2e partie

Day2: Centre Pompidou – Opéra – La Défense – Place Concorde

Ma reggel próbáltunk nem túl korán, de nem is túl későn felkelni, végül 10 körül csörgött az ébresztőnk. Nem mondom, hogy kialudtunk magunkat, de azért kicsit jobban éreztük magunkat, mint tegnap, a buszból kiszállva.

Első állomásunk a Centre Pompidou volt, ami nekem a kedvenc modern épületem Párizsban, nagyon jópofának találom, ahogy a sok színes cső össze-vissza keretezi kívülről a majdnem átlátszó épületet. Nagy sor állt előtte, de szerencsére a könyvtár részéhez, a múzeum-részbe könnyebb volt bejutni. Ide is ingyen kaptunk jegyet, Franciaországban a 26 év alatti EU-s diákok mind ingyen mehetnek a legtöbb múzeumba. Én még sosem voltam belül, mindig csak kívülről nézegettem ezt a helyet, de most nagyon jó volt a belső teret is látni, nekem nagyon tetszett. Bementünk az állandó és az ideiglenes kiállításokra is, mindegyik nagyon tetszett. A legjobb az ideiglenes kiállítás volt, Gérard Fromanger nevű francia művész képei voltak kiállítva. Nagyon érdekes művészete van, kihangsúlyozza a társadalmi egyenlőtlenségeket, nagyon sokat használ pirosat, sárgát, hogy néhány dolgot kiemeljen.

Centre Pompidou kívülről 

Kilátás a Centre Pompidou tetejéről a párizsi szürkeségre

Én éppen telefonálok a párizsi tetők felett

Annával kávéztunk egyet bent

Ezután átsétáltunk az Operához, nem volt messze gyalog. Közben elég sokat bolyongtunk, mert ha az ember célirányosan akar menni Párizsban, nagyjából minden pillanatban ellenőriznie kell a térképet, és ez elég sok időt vesz el. Mi is minden harmadik utcasarkon kénytelenek voltunk megállni, és ellenőrizni, hogy most jó irányba megyünk-e. Szerencsére Anna elég jól tájékozódik, én egyedül biztosan nem találtam volna oda sehova. Az Opera előtti lépcsőn amatőr zenekarok zenélnek majdnem egész nap, nekünk is sikerült elcsípni kettőt is, úgyhogy amíg megebédeltünk, őket hallgattuk.

Opéra

Ebéd után újra felkerekedtünk, és kimetróztunk a La Défense-be, a párizsi business-negyedbe, ahol néhány hatalmas modern épület, szinte felhőkarcolók vannak. Engem nem hozott annyira lázba a dolog, de Annának nagyon tetszett. Főleg az volt a baj, hogy nagyon fújt a szél és már sötétedett, egyre hidegebb volt az idő. 

Rumozás közben

Estére meg volt beszélve egy találkozó az egyik barátnőmmel, Madeleine-nel, aki egy belga lány, és Lyonban tanult első félévben, rettenetesen megszerettük egymást. Mindenféle kulturális eseményen voltunk együtt, kiállításon, vetítésen, mert őt is nagyjából azok a dolgok érdeklik, amik engem. Mivel most Párizsban tanul, mindenképp össze akartunk futni, és nagyon örültünk mindketten, hogy sikerült megszervezni. Beültünk egy Rhumerie nevű helyre, ami magyarul nagyjából annyit tesz, hogy „rumozó”, azaz mindenféle rum alapú utalt lehet inni. Ő is egy barátnőjével jött, így négyesben tök jót beszélgettünk, nagyon helyesek voltak a lányok.

Hazafelé jó nagyot sétáltunk Annával, mert kitalálta, hogy menjünk át a Szajna másik oldalára, azt a részt még nem látta este, kivilágítva. Így elsétáltunk egészen a Place Concorde-ig, onnan meg haza, ami összesen végül 8 km séta lett. Jól elfáradtunk, mire hazaértünk, úgyhogy megint úgy dőltünk be az ágyba, mint két zsák. 

Februári update3: le 19-21 Février 2016 Paries, 1ere partie

Day1: Tour Eiffel – Musée Rodin – Musée d’Orsay – Louvre – Notre Dame

A majdnem 6 órás buszút után, pénteken, hajnali 5:45-kor begurult a buszunk a párizsi Gare de Lyon-ba. Kicsit szürreális élmény volt, nagyjából öt óra alvás után kiszállni egy koszos pályaudvaron, amiről kiérve sem volt olyan érzése az embernek, hogy a szerelem városába érkezett. Elindultunk Annával, hogy keresünk egy metrót. Egy iszonyatosan forgalmas út mellett haladtunk, körülöttünk mindenhol beton, autók, és sötét: egyáltalán nem a szebbik arca Párizsnak. Nagy nehezen találtunk egy metrómegállót, vettünk néhány jegyet, kikerestük az útvonalat, és elindultunk az Eiffel-toronyhoz. 

Az Eiffel-torony napfelkelte után

A terv az volt, hogy a felkelő nap fényében nézzük Párizs legnagyobb nevezetességét, de a nap nem nagyon igazodott hozzánk, esze ágába sem volt felkelni még (milyen igaza volt), ráadásul mi majd’ szétfagytunk a hidegtől (mégiscsak február van). Érdekes helyzet, amikor az ember hajnali hatkor Párizsban találja magát és konkrétan nincs hová mennie – a hostelbe csak délelőtt 11-től lehetett becsekkolni. Hatalmas szerencsénkre találtunk egy kávézót, az Eiffel-toronytól nem messze, ami épp akkor nyitott, oda be tudtunk ülni egy jó másfél órára, amíg végre a nap is úgy döntött, hogy ideje megjelennie. Miközben szépen lassan az égre kúszott, mi az Eiffel-torony lábánál ácsorogtunk, és élveztük, hogy rajtunk kívül nincs egy lélek sem, mert ilyen azért elég ritkán adatik meg az embernek.

Párizs ébredezik

Egy korai futó a Szajna-parton

A következő állomásunk a leghamarabb nyitó és a legközelebb lévő múzeum volt, azaz a Rodin múzeum. Még így is üldögéltünk az utcán egy jó félórát nyitás előtt, de legalább átéreztük az igazi hátizsákos turista-feelinget, amikor mindenki más munkába indul, te meg a csomagjaidon ülve kekszet zabálsz a koszos utcán, mégis iszonyatosan élvezed az egészet. Valahogy akármennyire korán érkeztünk, mégiscsak sorba kellett állnunk kicsit, néhány nálunk jobban öltözött, és kevésbé kialvatlan nyugdíjas néni mögött. A Rodin múzeumba igazából a kert miatt mentünk be. Már jártunk itt osztálykiránduláson, és persze a szobrok is gyönyörűek, de a harmadik terem után én már kezdtem unni. A kert viszont lenyűgöző, az egész épülettel együtt, amiben a múzeum be van rendezve. Úgyhogy miután végigjártuk a múzeumot, kiültünk kicsit a mögötte lévő hatalmas kertbe, és élveztük a napsugarakat.

Le Penseur 

A Rodin múzeum épülete (a kertről a tűző
napsütés miatt nem sikerült jó képet csinálnom)

Ezután elsétáltunk a Musée d’Orsay-be, ami egy vasútállomásból átalakított múzeum és gyönyörű festmények vannak kiállítva. Néztünk Monet-t, Manet-t, meg még egy csomó nagyon híres és kevésbé híres festőtől, szép és kevésbé szép alkotásokat. Engem igazából maga az épület varázsolt el. Hatalmas terek, minden nagyon világos és tágas, nagyon tetszett az egész. Annával találtunk egy lépcsőt, aminek a tetejéről rá lehetett látni az egész múzeumra, ott azt hiszem, el tudnék tölteni egy egész napot, csak nézelődéssel. Rengeteg festmény és szobor megnézegetése után leültünk egy kicsit a múzeum közepén, relaxálni, nézelődni, aztán tovább indultunk, mert Párizsban még rengeteg látnivaló van.

Ezek vagyunk mi, mögöttünk meg a Musée d'Orsay

Ez meg a Musée d'Orsay nélkülünk

A múzeumból kiérve elindultunk a Szajna partján, hogy keressünk egy metrómegállót. Közben rájöttünk, hogy a Louvre ott van a másik oldalon, úgyhogy gyorsan átsétáltunk, hogy legalább egy pillantást vessünk rá. Bemenni nem akartunk, már voltunk egyszer az osztállyal is, én meg tavaly majdnem egy egész napot ott töltöttem Luu-val. Az épület azért kívülről is gyönyörű, megnéztük az üvegpiramisokat is, meg Jardin des Tuileries-re is ráláttunk egy kicsit, de a másik irányba mentünk, úgyhogy azt most kihagytuk.

Kora délután oda is értünk a hostelhez, ami első benyomásra elég érdekes volt. A Gare de Lyontól nagyjából két utcányira volt, egy icipici előtérrel, közös beszélgetős térrel és egy recepcióval rendelkező földszintre értünk az utcáról. A nagyon szűkös recepción egy ötven-hatvan év körüli pasi üldögélt, ő adta nekünk a kulcsokat, elmagyarázta, hogy mi merre van. Rajta és néhány másik férfin kívül, akik szintén kb. annyi idősek voltak, mint ő, nem találkoztunk mással, ami elég megdöbbentő volt egy hostelben, Párizs közepén. A szobánkban rajtunk kívül még aludtak mások is, úgyhogy egy gyors mosakodás után levittük a cuccainkat a bekamerázott és kulccsal zárható helységbe, nehogy valami történjen. Én teszteltem a zuhanyzót, ami nem annyira működött és csak csöpögött belőle a víz, úgyhogy elég kényelmetlen volt fürödni. A közös helységben töltöttük a telefonjainkat kicsit, és interneteztünk, végül elég későn, délután 5 körül indultunk el ebédelni. Egy pici büfé-szerű helyre ültünk be a hosteltől nem messze, ahol két középkorú hölgy szolgált ki, és rajtunk kívül nem volt más, de a meleg szendviccsel nem volt gond, és a helynek is különleges hangulata volt. Párizs elég drága, reggel 5 euróért ittunk kávét, most pedig 7-8 eurót is ott hagytunk a szendvicsekért plusz egy pici tortaszeletért fejenként – és ez elég olcsónak számított.

Ez a Gare de Lyon környéke, errefelé volt a szállásunk

A Notre Dame előtt, Annával

A késői ebéd, de inkább korai vacsora után elindultunk a belvárosba. Útba ejtettük a Notre Dame-ot, csak hogy megnézzük, áll-e még. Be ide sem mentünk, már voltunk régebben. Ezután elég sokat bolyongtunk a városban, közben beültünk forralt borozni. Este 10 körül összefutottunk egy nagyon jó barátommal, Victorral, meg az ő haverjaival, velük voltunk egészen hajnalig egy kocsmában. Iszonyatosan örültem, hogy újra látom Victort, őt anyán keresztül ismerem, tavaly a Pázmányon volt Erasmus-szal, és anya óráira nagyon lelkesen járt be. Kiderült, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körünk, mikor először találkoztam vele, olyan volt, mintha évek óta ismernénk egymást. Azóta is, amikor tudunk, találkozunk (bár így nem könnyű, hogy ilyen messze vagyunk egymástól), és mindig rengeteg mesélni valónk van. Ő most Párizsban tanul antropológiát, és nagyon szereti. Hajnali 2 körül értünk a hostelbe, a fáradtságtól csak beestünk az ágyba és egyből aludtunk.