Ma végre kialudhattam
magam, a nap sem sütött a hasamra, mert behúztam a rolót. Tele energiával
elkezdtem tervezni a napot: milyen lakást keresünk, hogyan, kivel kell
beszélni, stb.. Miközben kávéztam, beszélgettem kicsit Marie Luc-szel, aki
előszedett nekem vagy tíz guide-et
Lyonról, és nagyjából egy órán keresztül magyarázta, hogy mit érdemes megnézni,
milyen programok lesznek, hogyan jutok oda… Nagyon rendes volt, és hála neki,
kedvet is kaptam egy kis városnézéshez – mégiscsak hétvége, és szép idő van –,
de előbb valahogyan a lakás-kérdés végére akartam járni.
Írtam is Lu-nak, akivel
elkezdtük egymásnak küldözgetni a hirdetéseket, aztán Darionak, hogy hátha fel
tudna hívni néhányat. Először alig találtam valamit, aztán úgy 3 óra keresgélés
után csak sikerült összeszedni annyi hirdetést, hogy átküldtem Darionak, aki
elkezdett telefonálgatni. Az eredmény elkeserítő. Először is, alig akad, aki
egyáltalán felveszi a telefont. Másodszor, aki mégis felveszi, az általában már
kiadta. Harmadszor, aki felveszi, és még nem adta ki, az meg kurva drága.
(Bocsánat a csúnya szóért, de tényleg ennyire.) Emiatt nyilván nem volt elég 10
hirdetésre írni és/vagy felhívni, én pedig 11-től egészen délután 5-ig ültem a
gép előtt mindenféle ebéd nélkül.
5-kor elindultam
valami boltot keresni, hogy ebéd-vacsorát tudjak magamnak csinálni. Az egyetlen
közeli bolt természetesen zárva volt, ezért még 10 percet kellett gyalogolnom,
hogy egy kisboltban kössek ki, ahol egy fura eladón kívül nagyjából semmi nem
volt. Végül nagy nehezen sikerült összeszednem spagetti tésztát, paradicsomszószt,
tojást és néhány paradicsomot, fizettem, és indultam vissza, hogy végre valami
meleg étel is kerüljön a gyomromba – mióta itt vagyok a bögrés paradicsomleves
volt az egyetlen.
Itthon Marie Luc kb.
10 perccel utánam lépett be az ajtón, én akkor már tésztát főztem. Elmeséltem
neki az egész lakáskereséses dolgot, ő pedig elmondta, mi számít olcsónak, és
mi nem. Ezen kívül sikerült teljesen elkeserítenie, mert azt mondta, ne
számítsak rá, hogy 400 euró alatt/fő/hónap találok. Nagyszerű.
Megettem a
spagettimet – ami egész jól sikerült, azt leszámítva, hogy nem volt rajta sajt –,
aztán vissza a laptophoz és a lakásokhoz. Van néhány lakás, amiket meg tudunk
nézni holnap vagy hétfőn, van sokkal több, akiktől választ várunk. Holnap majd
megpróbálok újult erővel (és kicsit több optimizmussal) belevágni ebbe az
egészbe, de most elég reménytelennek tűnik. Olyan érzésem van, mint amikor
mindent megtettél, megpróbáltál, futottál hatvan kört, de nem elég. Talán majd
holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése