Ma volt az első nap,
hogy nem köhögő roham közepette ébredtem, jó jel. Ettől függetlenül továbbra is
öntöm magamba a teát, és a cigimet is a fiókomba zárva őrzöm. Lu is 10-re ment
az egyetemre, ugyanarra a campusra, ahova én, úgyhogy együtt reggeliztünk,
buszoztunk, metróztunk, villamosoztunk…
Első óra, Corps et langage, a folyosón ácsorogtunk
sokat, mert késett a tanár. Összefutottam Lenával, aki később pár perc alatt
felszívódott, elment telefonálni, vagy nem tudom, így a terembe már forever alone mentem be, de neki meg
sikerült pont mögém leülnie szerencsére. Ezt az órát az egyik ilyen „fő tanár”
tartja, valami tanszékvezető-szerű lehet itt, vagy nem tudom, az biztos, hogy
fontos ember, és nagyon okos. És rettenetesen szeret beszélni. Az óra fele
azzal telt, hogy megkérdezte, hogy vagyunk, majd hasznos tippeket adott
tanuláshoz, egyetemhez, olvasáshoz, stb. Ezen kívül azt is megtudtam, hogy az
összes vizsgánk (!) meg lesz tartva a karácsonyi szünet előtt, ami azt jelenti,
hogy a januári vizsgaszezonra nekünk, elsőéveseknek nem kell visszajönnünk, így
nagyjából egy hónapot tudok otthon lazulni bármilyen francia kötelezettség
nélkül. Ennek úgy megörültem, hogy rögtön elkezdtem nézegetni a naptáramat, és
kiderítettem, hogy pont a névnapomon lesz az első tanítási nap, amin már itt
kell lennem. Miután a kedves Denis (nem tudom a vezetéknevét) kibeszélte magát,
rátért végre az óra anyagára és maradt is úgy 45 perce magyarázni nekünk.
A második órám előtt
volt még két szabad órám, úgyhogy úgy döntöttem, odacsapódom Lenához és
barátaihoz, legalább hallok egy kis francia szót órán kívül is. Együtt mentünk
ebédelni, de a menzán akkora volt a sor, hogy végül a KFC-ben kötöttünk ki (ami
mint kiderült, közvetlenül a campus mellett van). Négyen voltunk, rajtam kívül
két lány (Lena + egy barátnője), meg egy fekete srác, de nagyon helyesek voltak
mind a hárman, beszélgettünk, ettünk. Rájöttem, hogy mégsem értek mindent, a
francia diák szlenggel meggyűlik a bajom. A lényeget persze, megértem, sőt, a
szavakat is, éppen csak a jelentésük nem tiszta sokszor.
KFC után szerencsére
pont odaértünk a rettegett Marie-Pierre órájára – azért rettegett, mert aki
késik, annak megjegyzéseket tesz, akárcsak annak, aki hangoskodik, pedig
háromszázan vagyunk legalább. Leültünk, végighallgattuk a Théories anthropologiques-t, ma az Evolutinnisme-ről volt szó. Érdekes volt meg minden, de azért úgy
másfél óra alatt meg lehet unni, arról nem is beszélve, hogy mikor már
szabadulhatnál, a nő károg, hogy „még öt
perc, csssss!”, na, az már tényleg borzasztó.
Miután végre-végre
elengedett, rohantam a villamoshoz, aztán haza. Ráadásul Aaron írt egy sms-t,
hogy nincs internetünk, amin megint jól felhúztam magam. Hazaértem, kiderült,
hogy internet van, csak a doboz nem működik továbbra sem. Ez már annyira nem
lepett meg. Hívtak megint az SFR-től, természetesen most meg nem hallottam meg
(nem tudom, úgy látszik, akárhol és akármikor lehetetlen engem elérni),
próbáltam őket visszahívni, nem lehetett, úgyhogy megint ügyfélszolgálat.
Közben Lu is megérkezett. Az ügyfélszolgálatos nő megint elkezdett magyarázni
nekünk, hogy milyen zsinór keressünk, húzzuk ki, stb., de nem nagyon értettük –
se én, se Aaron –, ezért a vége az lett, hogy a nő felidegesítette magát és
közölte, hogy oké, nem tud mit csinálni, négy nap múlva küld egy szerelőt, majd
letette. Merci beaucoup. Ez volt az a
pont, hogy Aaron és én elhatároztuk, holnap bemegyünk, és hisztizünk egy jó
nagyot a boltban.
Vacsira pizzát
vettünk, Aaron-nel elsétáltunk a közeli Carrefour-ba,
ahol fejenként 6 euróért sikerült megvennünk a vacsorát és még néhány dolgot
reggelire. Kitaláltuk, hogy ha ketten vagyunk, franciául beszélünk, így
legalább mindketten gyakoroljuk kicsit a nyelvet. Hát, a mirelit pizza nem
sikerült olyan jól, mint Tilmané, de azért elfogyott. Közben Lu elmesélte a
borzalmas napját, a legrosszabb, ami történt vele, hogy a legjobb barátja
autóbalesetet szenvedett, és ez (nyilván) eléggé kiborította. Vigasztaltuk
kicsit, aztán én skypeon elértem Budapestet (Anyát és Mártit), és nem sokkal
később elcsendesedett a lakás, mi lefeküdtünk aludni, Aaron pedig went out, azaz elment bulizni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése