 |
| reggeli: croissant és kávé |
Végre, szombat,
hétvége. Addig alszik az ember, ameddig csak akar, ezt ki is használtuk, és
csak 11 körül találkoztunk először a konyhában. Lu megint vett rengeteg
croissant-t, Tilman az ablakon át mászott be, még pizsamában volt, a buszban
aludt, Aaron pedig kávét főzött, mikor kimentem. Elég fura látvány lehetnénk
annak, aki nincs hozzánk szokva, mi is nevetünk rajta sokat. Egy hajléktalan
amerikai, aki Lu szobájában alszik a földön, egy német hippi, aki egy buszban
lakik – és az ablakon közlekedik –, és mi ketten Lu-val, akik lakást bérelünk,
ami kezd lassan valami fogadó vagy ingyen konyha-szerűvé átalakulni. De
élvezzük, és sokkal jobb így reggelizni például, mint csak ketten.
Reggeli után
elkezdődött a nagy busztakarítás, és amíg ők hárman súroltak, sikáltak,
próbálták lakhatóvá tenni a kisbuszt, addig én a konyhát takarítottam, és
rendet raktam a szobámban. Ebédre összegyűjtöttem az összes ehető dolgot, amit
a hűtőben találtam, csináltam szendvicseket, kivittem a busztakarítóknak, akik
nagyon hálásak voltak érte. Nagyjából 4-5 óra takarítás után beültünk a tiszta
kisbuszba (ekkor már Nicolas is velünk volt) és elindultunk a Lidl-be,
bevásárolni. A parkolóban akadt egy kis gondunk, mivel elvileg 1.90 magas volt
a plafon, a busz pedig 1.94, de Tilman „let’s
try it” felkiáltással elindult befelé, Nicolas pedig nézte kívülről, hogy
mikor szorulunk be, vagy visszük le valamelyik lámpát. Szerencsére semmi baj
nem történt, befért a busz. A Lidl-ben vettünk egy hónapra való kaját
nagyjából, mosószereket, sampont, szappant, mindent. Fejenként 25 euróból ki is
jöttünk, ami egyszerűen hihetetlennek tűnt az itteni viszonyokat átgondolva.
Úgyhogy ezentúl mindig ott fogunk vásárolni, sokkal-sokkal olcsóbb, mint
akármelyik másik szupermarket a környéken, és annyira nincs is messze.
 |
| big shopping |
 |
| home-made pizza |
Hazaérve rögtön
nekiláttunk vacsorát készíteni, mindenki borzasztóan éhes volt a minimális ebéd
és a nagytakarítás miatt. Tilman pizza-tésztát gyúrt, Lu segített zöldséget
szeletelni, megint megtelt sürgő-forgó, söröző alakokkal az icipici konyhánk. Nem
is kellett sokat várni az első tepsi pizzára, a saláta már készen volt,
mindenki rávetette magát rögtön. A második tepsi után viszont hirtelen mindenki
tele lett, egy falat sem ment le a torkunkon, ezért a maradék tésztából Tilman
kenyeret sütött.
A „nagy party” előtt
beültünk Lu szobájába, a fotelekbe, földre, ágyba, kinek hol jutott hely,
beszélgettünk, söröztünk, boroztunk. Éjfél előtt néhány perccel pedig hirtelen
ketten maradtam Nicolas-szal a szobában, a többiek felszívódtak, de csak egy
pillanatra. Éjfélkor megszólalt a Happy
Birthday, bejöttek egy üveg pezsgővel és poharakkal, és össze-vissza
ölelgettek. Húsz éves lettem.
A szülinapozás után
elindultunk az éjszakába, de nem jutottunk messzire. Bementünk egy
Erasmus-party-ra, de alig volt hely, eszméletlen meleg volt, úgyhogy azzal a
lendülettel vissza is fordultunk. Ücsörögtünk egy kicsit a Saone partján, aztán
hazamentünk. Itthon még valahogy sikerült összetörnöm egy üveg sört, úgyhogy
azt takarítottam, amíg a többiek fogat mostak. Nicolas-on – aki az előszobában
aludt – átmászva beugrottam az ágyamba, és nem kellett sok idő, hogy elaludjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése