Ma reggel alig bírtam
felkelni 10-kor, de gyorsan összekaptam magam, mert Lu szüleit vártuk 11-re. A
konyhában eltakarítottam a tegnapi buli maradványait, és megpróbáltam valami
reggeli-szerű dolgot tenni az asztalra (müzli+tej). Egyszer csak Lu kirontott a
szobájából, egyenesen a bejárati ajtóhoz. Először nem tudtam mi baja, aztán
kiderült, hogy a szülei érkeztek meg, és úgy ahogy volt, pizsamában, papucsban
leszaladt eléjük az utcára. Én még mindig az előszobában álltam teljesen
meglepetten, amikor Lu szobájából kilépett Tilman. Ezen csak még jobban meglepődtem,
mert neki már rég az egyetemen kellett volna lennie – persze, elaludt.
Néhány perc múlva
tele volt a konyha megint, Lu szülei és (törött orrú) öccse meséltek az
utazásról, minket kérdezgettek, mit csinálunk, honnan jöttünk. Nagyon helyes
szülei vannak, az apukája három nyelven beszélt felváltva (igazából csak
németül tud), akár egy mondaton belül is, nagyon igyekezett, hogy mindenki
értse. Irtózatos mennyiségű kaját hoztak, szóval szerintem most egy évre előre
megvan, hogy mit eszünk. Lekvár, tészta, só, cukor, kávé, halkonzerv, tényleg
minden van. Időközben megérkezett Aaron is a hostelből, leült ő is közénk. Elbeszélgettünk nagyjából délután 1-ig, akkor
eszméltünk rá, hogy indulni kéne az IKEA-ba, mert lassan elmegy a nap.
Én még pont befértem
az autóba, így elindultam az osztrák-argentín családdal Lyon kerülőútján. Egyre
jobban értem a németet, már van olyan, hogy teljesen értem, miről beszélnek –
persze megszólalni nem tudok –, a spanyolt meg a francia miatt kapom el néha
kicsit. Elég fárasztó mondjuk két olyan nyelvre figyelni, amit alig ismersz, de
nagyon büszke vagyok magamra, mert tényleg legtöbbször sikerült kihámozni a
lényeget. Eljutottunk odáig is, hogy az anyuka németül kérdezett, én
válaszoltam angolul. Miután odaértünk az IKEA-hoz és kiszálltunk az autóból,
kaptam igazi osztrák szalámit az apukától, aki közben azt magyarázta nekem,
hogy a magyarok meg lóból készítenek szalámit. Hiába mondtam neki, hogy én azt
meg nem enném és még nem találkoztam ilyennel otthon, megmaradtam „lóevő magyar”-nak,
mert nem nagyon hitte el a mondókámat. A pálinka is szóba került természetesen,
de az a téma már nekem is jobban tetszett, úgyhogy meséltem neki kicsit.
 |
| Új lakótársam :) |
Az IKEA-ban rengeteg
(hasznos!) dolgot vásároltunk, egészen olcsón. A konyhából is elég sok minden
hiányzik, ezen kívül kellett vennem még egy ágyneműt, hogy legyen váltás, meg
két lepedőt, mert az enyém sárga és nem vagyok hajlandó többet azon aludni
(eszméletlen ronda). Még a függönyömet kéne lecserélnem valahogy, mert utálom.
A főbérlőnk fia kínait vagy japánt tanult, ezért a függöny és az ágytakaró is
idióta jelekkel van tele, ráadásul szürke. Nekem semmi bajom nincs az ázsiai
emberekkel meg az írásukkal, de ha nem muszáj, nem nézegetem azt egész nap.
Mondjuk Lu függönye sem sokkal jobb, az olyan nagymama-style. Lényeg a lényeg,
hogy sikerült a szekrényemet kicsit szekrény-szerűvé tenni, vettem dobozokat,
így a ruháim nem az üres polcokon lesznek össze-vissza. Nem bírtuk ki, és én is
és Lu is vettünk illatos gyertyákat, epres és vaníliás illatút, fantasztikusak.
A legaranyosabb dolog, ami ma történt velem, Lu apukája vett nekem egy cserepes
virágot, azt mondta, ez egy gift from
Austria, azaz ajándék Ausztriából. Annyira örültem neki, tényleg – bár nem
jósolok neki hosszú életet, magamat és az eddigi növényeimet ismerve.
Itthon rögtön miután
lepakoltunk, a kiscsalád elindult körbenézni Lyonban. Én nem bírtam velük
menni, mert egyrészt iszonyatosan fáradt vagyok, másrészt, internethez kellett
jutnom már tényleg. Időközben megérkezett Tilman is, aki néhány napig itt
csövezik nálunk most, együtt megebédeltünk (a tegnapi maradékot, vacsoráról),
beszélgettünk kicsit, aztán mindketten elvonultunk lefeküdni, mert halálosan
elfáradtunk.
 |
| café au lait bonbonnal |
Most a második
kávézóban ülök, ahol van internet, mert az előzőben a csajszi nem tudta
elolvasni a kódot… De legalább iszonyatosan finom tejeskávét és még mellé
bonbont is kaptam. :)
Ahol most vagyok, Le
Franklin nevű kávéház, tele van helybéliekkel, és olyan kólát kaptam, amire az
van írva, hogy la + belle, azaz a legszebb. Imádom a franciákat.
Pillanatnyilag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése