Második nap
Második rész
A mai második órámon majdnem bealudtam, mivel egy francia
hapsi másfél órán keresztül magyarázta, hogyan kell az Internetet és az emailt
használni. Nem mondom, hasznos ez is, de inkább általános iskolában.
Ezután találkoztam osztrák barátnémmal (Lu), akivel közös albérletben fogunk
lakni – ha találunk egyáltalán. Egy kávézóban gőzerővel belevetettük magunkat a
hirdetésekbe. A fiatal pincér srác annyira rendes volt, hogy kérdezés nélkül felírt
nekünk egy csomó kerületet, ahol érdemes nézegetni, sőt még angolul is
megpróbálkozott néhány szót kiejteni. Miután a laptopom lemerült
elvillamosoztunk az egyik ilyen kerületbe körülnézni, de egy szupermarketen
kívül nem találtunk hasznos dolgot. Ott bevásároltunk, elköszöntünk és
elindultam haza a másfél órás utamra.
 |
| első vacsi |
Marie Luc pont nem volt itthon, én meg nem tudtam kinyitni az ajtót és
nagyjából fél óra izzadás után átkullogtam a szomszédba Jeremyhez. Ő rögtön
pattant, ajtót nyitott, ca va, ca va, milyen volt a napod, bármi van: segítek,
de tényleg segítek, szóljál, oké, akkor szép estét – beszélgetésünk után
ledobtam a cuccaimat és nekiláttam az első vacsorám megfőzésének. Íme:
Azt hiszem, nemsokára lefekszem, mert holnap még a mainál is fárasztóbb napom
lesz.
A mindenféle történésen kívül néhány észrevétel: a lyoni utcákon egyetlen
utcaseprőt nem látni, mégis ezerszer tisztábbak, mint bárhol máshol; eddig
akárkit megkérdeztem mosolyogva (!) segített, és válaszolt; egyik közlekedési eszközön sem látni ellenőrt,
mégis mindenki szorgalmasan lyukasztja a jegyét (én azért blicceltem kicsit,
magyar vagyok, na); a kaja drága – meg úgy minden más is; egyre erősödik bennem
az érzés, hogy megtaláltam a helyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése