Reggel 8-kor keltem (még mindig nem elég egy óra a készülődéshez) és,
megint késésben indultam el – még kávét inni sem volt időm –, a nagy rohanásban
ragasztottam egy cetlit a nevünkkel a postaládára, hátha így kapunk levelet
végre a banktól.
Az egyetemre szerencsére
időben beértem, 10-kor kezdődött az első órám, ami egyszerűen zseniális volt.
Ezt már egy „igazi” egyetemi tanár tartotta, aki akkor kezdett el ezen az
egyetemen tanítani, amikor én születtem. Nagyon szimpatikus volt, mesélt
magáról, a kutatásairól (járt Magyarországon is), és természetesen az
antropológiáról. Az óra fantasztikus volt. Némi filozófiai háttérrel
magyarázta, ki mit lát a világból, miért fontos, hogy mindenki másképp lássa a
világot, amiben mindannyian élünk. Nagyjából hatvanan voltunk, mindenki
figyelt, jegyzetelt, pedig ez még csak a bevezető óra volt. Két tanárunk lesz,
akik felváltva tanítanak – minden héten más jön – és a vizsga az utolsó órán
lesz megtartva. Az óra címe Corps et
langage (test és nyelv), és azt fogjuk itt megtanulni, hogy hogyan
kommunikál az ember a kezdetek (azaz az Őskor) óta, miért képezi a nyelv részét
a testbeszéd. Mindez azért fontos, hogy megtanuljunk akármilyen kultúrából
érkező embereket megérteni a testbeszéden keresztül, és mi is megértessük
magunkat akármilyen körülmények, emberek között. Emellett pedig megtanuljuk,
hogy különböző kultúrákban hogyan alakult ki a beszéd, a nyelv, mint
kommunikációs eszköz. Ez annak, aki antropológiával foglalkozik, szerintem – és
tanárunk szerint is – elengedhetetlen, mert folyamatosan különböző kulturális
háttérrel rendelkező emberekkel kell együtt dolgoznunk, akár együtt élnünk,
fontos, hogy megértsük őket, emellett pedig hogy mégis valamilyen szinten
objektíven figyeljünk. Kicsit nehéz volt odafigyelni, mert rengeteg filozófiai
utalást tett – kicsit olyan volt, mint Saumur-ben az első néhány filozófia óra
ahol iszonyatosan kellett figyelni és gondolkozni, hogy megértsd, amit a tanár
magyaráz.
Az ebédszünetemben megpróbáltam
használni az egyetem wifijét, nem sikerült, ezért beültem a kávézóba és annak
ellenére, hogy folyamatosan ledobott az internet, sikerült a legfontosabb
dolgokat elintézni.
Kettő előtt néhány perccel pedig már ott álltam az Amphi Cujas előtt. Az egyik lány
hétfőről (akivel együtt csináljuk majd a prezentációt) pont kijött, tüzet kért,
beszélgettünk. Később csatlakozott két srác is, és mikor kiderült, hogy
Magyarországról jöttem, mindkettő elkezdett kérdésekkel bombázni, de nagyon
helyesek voltak. Rájöttem, hogy az öngyújtóm a tökéletes eszköz mindenkivel
megértetni, honnan jövök, mert rajta van a Balaton. Mondjuk Léo, az egyik srác
azt hitte, az maga Magyarország… Nagyon rendesek voltak, meghívtak valahova az
óra után, kávét inni, vagy csak sétálni a városban, de nem tudtam menni, mert
Lu várt rám a Little Café-ban.
A második órám, Théories anthropologiques is érdekes
volt. Mondjuk alig hallottunk valamit, mert egy iszonyat nagy amfiteátrumban
voltunk szerintem több százan, és mi majdnem leghátul voltunk, a tanárnak meg
nem volt mikrofonja. Itt végig fogjuk venni az összes antropológiai irányzatot,
hogyan alakult ki ez a tudományág, a kezdetektől, stb. Rengeteget kell majd
olvasnom az egyetem mellett, azt mondták – eddig kb. minden órámon –, az nagyon
sokat számít. De szeretek olvasni, érdekel is, úgyhogy nem lesz gond.
Fél óra késéssel
érkeztem meg a Little Café-ba, mert a
metrón baleset volt, és három megállót kellett sétálnom. Nicolas és Lu vártak,
a nap legjobb hírével: levelünk jött a bankból. Megkaptam a hülye kódot a
bankkártyámhoz, aktiváltam is, most már működik. A telefont még nem intéztem
el, mert már 6 óra volt, és gondoltam, nemsokára zárnak, majd holnap. A Little Café-ban azért még kértünk egy
kis útbaigazítást az önkéntesektől, melyik szolgáltatót válasszuk, stb., aztán
elindultunk haza.
 |
| Vacsi, német sörrel |
Tilman és Aaron már
úton voltak felénk, nekünk kellett főzni a vacsorát, úgyhogy bevásároltunk,
aztán nekiláttunk megcsinálni az eddigi legjobb diner-t. Mire a fiúk megérkeztek, már kész is volt a csirke
rizzsel, salátával. Nagyjából négy láda sört hoztak Németországból, amiért
nagyon hálásak voltunk, mert iszonyatosan finom volt. Este megnéztük a buszt,
amit vettek, egyszerűen tökéletes – csak ki kell takarítani. Nem tudom
elképzelni, Tilman hogy akar ott élni egész télen, de nagyon eltökéltnek tűnik,
szóval biztos jól fogja érezni magát. Emellett pedig oda visznek minket, ahova
akarjuk, mert sokkal olcsóbb, mint akármilyen más közlekedési eszközzel menni,
a busz hatszemélyes, hatfelé oszlik az útiköltség.
A jó hosszúra nyúlt
busznézés után csak bedőltem az ágyba és nagyjából 3 mp alatt elaludtam,
annyira fáradt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése