Le 5 Septembre 2014 partie2

Negyedik nap

Második rész

A harmadik informatika óra-szerű valami után már úgy érzem, mindent tudok a számítógépről és a „Bureau Virtuel”-ről, azaz az egyetem számítógépes rendszeréről. Az óra vége abba ment át, hogy a tanár az elektronikus könyvtárat mutogatta, hogyan kell ott keresni. Nagyjából úgy, mint a google-ben. Az első sor talán követte, amit csinált, de mindenki más cikket olvasott, képeket nézegetett. Én az utolsó sorban ültem, szóval én is.

Az utolsó (és tényleg utolsó) szájbarágós órámról 15.45-kor szabadultam, és rohantam a villamoshoz, hogy odaérjek Lu elé, a másik campusra. Küldött egy smst, hogy nem engedték még el, késik, ezért beszaladtam a Carrefour-ba egy szendvicsért, meg háromszor eltévedtem ugyanazon a téren. Végül, miközben pont sms-t írtam neki, hogy hol leszek, jött velem szembe – majdnem egymásnak mentünk igazából – és úgy megörültünk megint egymásnak, akárcsak első nap. Panaszkodott egy kicsit, hogy az egyetem káosz és hogy elrontották az órarendjét és újra kellett mindent csinálnia, én panaszkodtam, hogy nekem meg azt tanítják, hogyan kell emailt írni és kölcsönösen kiröhögtük a másikat.

Aztán elindultunk a Croix-Rousse-hoz, ahol Darioval találkozót beszéltünk meg. Mindketten halál fáradtak voltunk, így sikerült majdnem a metró síneken kikötnünk az ülések helyett, de aztán a brasserie-ben új erőre kaptunk a kávétól és kólától amíg Dariot vártuk.

Brasserie Chantecler

Ő néhány perc késéssel meg is érkezett, puszi-puszi, kérdezgetett, hogy vagyunk, mit csinálunk, milyen az egyetem… Meséltünk neki, aztán nekiálltunk kikérdezni az albérletkeresésről, mit érdemes, hogyan, milyen hasznos infókat tud. Kiderült, hogy eddig is nehéznek tűnt, de még ennél is nehezebb, ugyanis jó, ha van francia telefonod, francia bankkártyád, mindenféle papírjaid, plusz valaki, aki garantálja, hogy fizet helyetted, ha te nem fizetsz, és lehetőleg az is francia legyen. Na most nekem ezek közül egyik sem lesz még a hétvégén. Dario iszonyatosan rendes volt, tényleg nem tudom, hogyan háláljam ezt is meg, felajánlotta, hogy használhatjuk a telefonját, ő kezeskedik értünk, ha kell, és aláírja a „caution solidaire”-t – tehát fizet, ha mi nem, de azért reméli, ilyen nem lesz. A hétvégén még tud segíteni, jönni velünk, de jövő héten tanít és Párizsba is megy, szóval onnantól kb. magunkra maradunk – de még mindig ott lesz Jeremy. Egy óra hasznos infóáradat és kávézás után elindultunk hazafelé.

Én még beugrottam a Sparba (ahol Magyarországgal ellentétben nagyjából semmi nincsen és alig bírok magamnak vacsorát keresni), megint reszelt répát meg egy baguettet vettem és ennyit a vacsoráról.

mai "diner"

Itthon nagy meglepetésemre nem volt senki, és még nagyobb meglepetésemre sikerült kinyitnom az ajtót. Tök jó dolog ez így a negyedik napon. Marie Luc firkált valamit a cetlimre, hogy 8 után jön. Végre hajat tudtam mosni – itt a szupermarketben nem feltétlen kapsz sampont, ezért három napomba került, hogy találjak egyet, ez az idő pedig elég volt arra, hogy ragacsos valami legyen a fejemen a sok fixálótól. A „jardin”-ban, azaz a kertben vacsiztam és gyönyörű, tényleg gyönyörű volt az idő.

Kellemes meglepetésemre este a facebookos lyoni Erasmusos csoportba egy srác feltöltött egy kiadó lakást, és egyből válaszolt a levelemre, én pedig elintéztem, hogy hétfőn megnézhessük. A gond csak az, hogy nagyon drága, és egyetlen szobából áll, csak a fürdőszoba van külön. És van egy terasz. Ha nem bírjuk elviselni egymást a csajjal, kizárjuk a másikat, tök jó, tényleg.

Most meg azt hiszem lassan je vais au lit, mert hulla vagyok megint, és holnap folytatnom kell a levelezést-telefonálást, mindent. Bonne nuit!