Le 22 Septembre 2014

Újabb hétfő, második hét az egyetemen. Elaludtam reggel, fél 9-kor keltem, úgyhogy csak fél órám maradt összekészülni. Sikerült, de csak úgy, hogy nem maradt időm kávét inni és reggelizni, a sparban pedig nem árulnak tejeskávét, legalábbis nem találtam meg, úgyhogy helyette teát vettem. Siettem a buszhoz, persze, amikor rohanok, mindig az orrom előtt megy el, megint ott ácsorogtam 10 percet a buszmegállóban.

Azt hittem nem érek be, de csodák csodájára sikerült 10-re beesnem a terembe. Analyse des pratiques órám volt az első, amit a fekete doktorant tart. Megint fülig ért a szája, úgy magyarázott, a hatalmas barna szemeit tágra nyitva, eszméletlen helyes volt. Sajnos az óra nagy részében nem ő beszélt, hanem csoporttársaink, akik megtartották az első prezentációt a Jean Rouche filmből, nagyon érdekes volt. Bele is néztünk a filmbe, de nem tudtuk végignézni, mert nem volt jó az internetkapcsolat – milyen meglepő. Majd otthon kell befejeznünk, plusz nekem rendesen hozzá kell olvasnom a dologhoz, mert az órai jegyzetem az nagyjából semmi. Olyan gyorsan beszéltek, hogy mire leírtam az első szót, ők már a mondat végénél tartottak, és elfelejtettem a közepét. Majd hozzászokok, emlékszem, Saumurben is ez volt, csak az elején elég sokat kell otthon utánaolvasni a dolgoknak. A prezentációs csapatunkhoz csatlakozott még egy lány – hála Istennek, mert van egy nagyon fura csaj velünk és van egy olyan érzésem, hogy ő semmit nem fog csinálni – nagyon helyes volt, ott maradt Lena-val (akivel nagyon jóban lettem az elmúlt héten) és telefonszámot meg email címet cseréltek. Nekem rohannom kellett, mert órám volt.

Portugál. Szerintem megkaptam a világ legjobb nyelvtanárát Jean-Paul személyében. Azt mondta, nem fog minket nyelvtannal traktálni, csak beszéltetni és ő is folyamatosan ontja magából a szót. Addig beszél hozzád portugálul, amíg meg nem érted, és működik. Egy kukkot nem tudok kinyögni, de egyszer csak azt vettem észre, hogy elmeséltem neki hol lakok, milyen lakásban, és az mekkora. Mikor megtudta, hogy antropológiát tanulok, elkezdett nekem az indiánokról hadoválni valamit, és azt is nagyjából megértettem. Elképesztő volt, csak ültem és ámultam-bámultam. Az óra végére eljutottunk odáig, hogy be tudok mutatkozni portugálul. Íme: Eu me chamo Sara. Eu sou estudante d’anthropologia. Eu falo ingles. Eu vivo em Lyon. Lehet, hogy vannak helyesírási hibáim, mert a tanárnak borzalmas a kézírása és messze is ültem a táblától.

"Csak az én, csak a te"

A pici ebédszünetemben beültem az egyetem melletti kávézóba, netezni. Vettem egy kólát – most már nem álltam ki a sort, tanulok – és a kedves pincér rám köszönt, mosolygott, Ca va? Ca va. Aztán leültem. Akkor tettem fel a hétvégi bejegyzéseket, váltottam néhány szót az otthoniakkal, megírtam néhány emailt, megnéztem magam az új 30Y klipben, ami a szülinapomon jött ki. Annak a története egyébként, ha valakit érdekel: Zolival megbeszéltem, hogy koncert előtt találkozunk, de túl későn értünk oda, így csak koncert után tudtunk. Elmondtam neki, hogy megyek Lyonba tanulni, ez az utolsó koncertem itthon. Erre ő megölelt, jó hosszan, hogy vigyázzak magamra, érezzem jól magam. Hát ezt a nagy ölelést sikerült az operatőrnek vagy nem tudom kinek elkapnia, és végül még a klipbe is bekerült, ha csak egy másodpercre is. Legjobb szülinapi ajándék, amit kaphatok.

A harmadik órám borzasztó hosszúnak tűnt, és a tanárunk családfákról magyarázott majdnem végig – máig nem értem, ennek mi köze van a Domaines et pratiques de l’anthropologie c. órához. Mikor elengedett minket, egy csoporttársammal, Marie-val jöttem haza majdnem végig, kiderült, hogy csak egy kerülettel lakik messzebb. Itthon, beléptem az ajtón, Lu es Aaron a konyhában ültek, és vacsorát főztek – már majdnem kész volt. Csirkét, rizst, salátát ettünk, olcsó volt, de nagyon finom.

Aztán 9-kor nekivágtunk az éjszakának, mert Aaron talált egy Erasmus-partyt, ahol 1 euró volt a sör – később kiderült, hogy csak bizonyos ideig. A buli nagyon jól sikerült, beszélgettünk csomó külföldivel, Lu-val többször szerelembe estünk különböző cute guys-okba, Aaron meg folyamatosan lányokkal beszélgetett. 2-kor úgy estem be az ágyba, mint egy zsák.