Úgy döntöttem a
hétvégéről egyben írok, mert nem történt olyan sok dolog, hogy két külön
bejegyzést kellene neki szentelni.
Szombaton végre
valahára sikerült elintézni az internet-ügyet. Erről még nem is írtam. A
lényeg, hogy szerda óta naponta jártam be az SFR-hez, kivárva szép türelmesen a
soromat, majd azt, hogy az arcomba vágják, nem tudnak segíteni, hívjam az
ügyfélszolgálatot. Az elmúlt két napban összesen három és fél órán keresztül
hívtam az ügyfélszolgálatot, amíg szombat reggel fél 10-kor (másfél óra
várakozás után) kapcsoltak valakit. A madame
elmondta milyen zsinór húzzak ki, dugjak be, mi világítson, stb. Nem működött.
Rendben, küldenek egy szerelőt, aki jövő hét elején keresni fog, hogy mikor tud
eljönni hozzánk. Addig pedig, szerezhetek ingyen internetet az SFR-től, be kell
mennem egy kis kütyüért a boltba. Hát én egy percet sem haboztam, rögtön
mentem, elkértem a kütyüt, beüzemeltem, csodák csodája: van internet a
lakásban.
Ki is használtam,
egész hétvégén skypeoltam, emaileket írtam, sorozatot néztem, Petőfi Rádiót
hallgattam. Vasárnap kitakarítottam a lakást, mert borzalmas nagy kosz volt, és
ezzel ki is szívtam magamból minden energiát, amit az alvással szereztem,
úgyhogy vissza az ágyba, és újból Jóbarátok, Skype, alvás. Nem olyan mókás
egyedül élni ebben a lakásban, mert az összes valamire való konyhatündér
eltűnt, és beteg szervezetemnek elég rosszul esett a félig égett félig nyers
rántotta, amit összeütöttem (nem tudom, hogy sikerült elrontanom a világ
legegyszerűbb ételét).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése