2014. szeptember 4., csütörtök

Le 4 Septembre 2014, partie2

Harmadik nap

Második rész

Kiderült, hogy miért magyarázták el nekünk, hogyan kell emailt írni és az internetet használni. Hát azért, mert beadandót kell belőle írnunk. Bizony. Azaz, nem csak ebből, az egész „Période d’intégration” két hetéből. Mit tanultál, mit használtál, stb. És jegyet kapunk rá. Ami, majd később beleszámít a félévedbe. Mondjuk szerintem nem olyan bonyolult a dolog, mint ahogy hangzott, és minden infót elküldenek emailben, mik a kritériumok, mire kapsz pontot. Azért egy 10-est minimum össze kéne szednem (Franciaországban az osztályzás 20 jegyből áll, az egyetemen, ha nincs félévkor 10-es átlagod, megbuksz)… Nekem természetesen sikerült a leghátsó sorba beülnöm, négy fiú közé, akik szerencsére nem dumáltak, hanem aludtak, de még így is alig hallottam a tanárt, a táblát meg alig láttam.  A beadandót meg szeptember 15-ig kell leadni. Most már komolyan is elgondolkoztam rajta, hogy felkeressem-e a fogyatékosokkal foglalkozó szervezetet, nem tudnak-e külföldieknek is valamiféle könnyítést bevezetni. Én szíves-örömest igazolom, hogy szükségem van rá.
Ez az utolsó óra meg ez a beadandó-dolog aztán úgy lefárasztotta az agyamat, hogy képtelen voltam bármi mást csinálni. Odabotorkáltam a villamoshoz, felszállta, zötykölődtem, majdnem elaludtam, leszálltam, átszálltam, átszálltam, olyan végeláthatatlannak tűnik ez az egész közlekedés, de aztán csak hazaértem.
Balszerencsémre, megint nem sikerült kinyitnom az ajtót. Szerintem valaki - valószínűleg ugyanaz, aki miatt nem találok lakást – megátkozta a zárat. De Marie Luc itthon volt, beengedett, majd próbáltunk rájönni, hogy miért van az, hogy ugyanúgy mozgatjuk a kulcsot, mégis neki nyílik, nekem nem. Mikor azt mondta, kicserélteti a zárat, hirtelen sikerült nekem is…
Ledőltem egy székre a konyhában, beszélgettem vele egy kicsit, majd ő ment a kertbe borsót vagy babot, vagy nem tudom mit szedni, én meg vacsit csinálni. Nem gondoltam volna, hogy valaha is por paradicsomlevest és reszelt répa-salátát fogok vacsorázni, de úgy látszik, ennek is eljött az ideje. Nem egy jó választás amúgy.
Borinak: elköltöttem a 2,25 eurót, amivel támogattad az utamat és nézd csak, mit vettem belőle! ELLE! Majd ha kiolvastam, megkaphatod ;)
Most azt hiszem tényleg megyek aludni, mert már megint nem tudom kipihenni magam normálisan, holnap attól függetlenül hogy nincs órám 10-től, 8-kor fel kell kelnem, mert nem ártana beiratkozni…

Búcsúzóul itt egy kép a mai lyoni időről, ezt délután töltötte fel facebookra egy Erasmusos srác.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése