 |
| utolsó kép az Marie Luce-nél |
10 óra alvás után
felkeltem, hajat mostam, és elkezdtem tervezni a költözködést. Lu-val olyan
délután 1 körül beszéltük, de a reggeli kávém közben Marie Luce változtatott a
terven, ugyanis ő csak délig ért rá átvinni autóval. Nagyon rendes volt tőle,
hogy felajánlotta, úgyhogy ki is használtam az alkalmat, és mivel külön
kulcsunk van, írtam Lu-nak, előbb érek oda. Szóval, összepakoltam újra a
cuccaimat – nagyon remélem, hogy júniusig már nem kell sehova átköltöznöm, mert
tényleg utálok pakolni. Nem tudom, a repülés előtt hogyan sikerült két bőröndbe
belegyömöszölni mindent, mert most nem ment. Pas grave, kocsival vagyunk. 11.30-kor készenlétben álltam,
elhagyni a lakást, kifizettem a szobáért járó pénzt Marie Luce-nek és
ünnepélyesen visszaadtam neki a kulcsokat.
Dél körül már az új
szobámban álltam, és azon gondolkoztam, hogyan rendezzem át. Végül csak a
„ruhásszekrényt” (igazából egyáltalán nem lehet szekrénynek nevezni) és a
polcot kellett kicserélnem, de máris nagy változás történt. Nem túl nagy a szobám, de annál otthonosabb,
már tudom is, hova milyen posztert teszek. Rájöttem, hogy muszáj lesz rövid
időn belül kitakarítani, mert akármilyen tisztának látszik, azért kosz az van.
Lu végül csak 2-re ért ide, hozta az egyik barátját, Aaront, aki jófejnek
látszik, beszélgettem vele is kicsit. Ő igazából csak azért jött, hogy a
snowboardjait letehesse nálunk, aztán különváltunk: mi mentünk az egyetemre, Lu
diákigazolványáért, ő meg a sajátjára, valamit el kellett intéznie.
Miután Lu is kezében
tartotta a diákigazolványát, a Little
Café felé vettük az irányt, hogy útbaigazítást kérjünk telefon- és
bankkártya-ügyben. Három órás ottlét után végül nem sokra mentünk, Lu-nak ugyan
lett bankszámlája, de ettől függetlenül várnunk kell még egy hetet a többire.
Az önkéntesek nagyon helyesek voltak, tényleg mindent megpróbáltak, amit
tudtak, de gyorsítani sajnos ők sem tudják a folyamatot.
Mire végeztünk,
visszatért Aaron és csatlakozott hozzánk Tilman, egy német srác is, és együtt
elindultunk a Rhone partjára kicsit ücsörögni. Ott találkoztunk egy ausztrál sráccal,
és így öten ismerkedtünk, beszélgettünk a folyóparton. Nagyon helyesek, két
srác meg is ígérte, hogy eljönnek velünk haza, és főznek nekünk vacsit. Ők
biciklivel mentek vásárolni, mi gyalogoltunk Lu-val, Nate-et, az ausztrál srácot
pedig otthagytuk, ő visszament a hostelbe, holnap indul tovább valamelyik másik
országba – ő igazából nyaralni jött ide (is).
Nincs is olyan messze
a lakásunk a belvárostól, mint ahogy gondoltuk, gyalog nagyjából 30-40 perc
kellemes séta a Rhone partján. Mi értünk ide hamarabb, mint a fiúk, és 10
perccel utánunk beesett még egy német srác, aki szintén a hostelben lakott
velük, és meg lett hívva vacsorára hozzánk. Az első esténken már
szocializálódunk, tök szuper.
 |
| Deszkapark a Rhone-parton (Ákosnak:)) |
Pillanatkép egy óra
múlva: a konyhában ülünk, borral a kezünkben, két srác ugrál a tűzhely és a
konyhaasztal között, zöldséget szeletelnek, főznek; a harmadik pedig Lu
szobájában a shisa-t, azaz a
vízipipát üzemeli be. Nekünk tényleg semmit nem kellett csinálnunk, pedig
megkérdeztük, de mindig a „just sit down
and relax” (ülj le és lazíts) választ kaptuk, és annyira nem is
tiltakoztunk. A vacsora a perfect student
meal volt, azaz: salad, pasta, and 4
bottles of wine (saláta, tésza – penne, és 4 üveg bor). Iszonyatosan
finomra sikerült, a srácok kitettek magukért. Miután a fiúk elmosogattak
mindent (!), áthelyeztük székhelyünket a „party-szobába”, vízipipáztunk,
boroztunk, és beszélgetés közben időről időre rácsodálkoztunk, hogy öten négy
különböző országból jöttünk. Később az egyik német srác helyett jött egy
francia lány, csak a változatosság kedvéért. Lu-val kitaláltuk, hogy nemsokára
egybenyitjuk a szobáinkat és nem ajtóval, hanem függönnyel választjuk el, így
közelebb leszünk mégis egymáshoz.
 |
| Éjszaka a Rhone partján |
Éjfél körül a fiúk
kitalálták, hogy menjünk le frizbizni a közeli parkba, így is lett. Sosem
frizbiztem még hajnali egykor, főleg nem Lyonban, de megéri. Gyönyörű fények,
az utcákon – nem sokan ugyan, de - csak fiatalok, kivilágított hidak, a Rhone-t
éppen hogy megvilágítják az épületek fényei… Mikor meguntuk a frizbit,
lesétáltunk a Rhone partjára, és a hattyúkkal szemben megittuk az utolsó üveg
borunkat. Most értünk haza, hajnali 3 óra van, de ez volt a perfect moving in day, szóval a
tökéletes beköltözős este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése