Reggel nem sikerült
korán kelni, hogy elmenjek az állomásra bérletet venni magamnak, úgyhogy
rohantam a metróhoz, jegyet venni, aztán az egyetemre. Először azt hittem, el
fogok késni, mert a létező összes jármű az orrom előtt ment el, és már fél 10
volt, mikor villamosra szálltam – az órám meg 10-kor kezdődött. Szerencsére
időben beértem, és még a termet is megtaláltam. Abban az épületben van, amit
most építettek fel – az elmúlt két hétben fejezték be konkrétan, mert mi még
láttuk a mindenféle munkásokat meg gépeket a Période d’intégration alatt.
Egy viszonylag kis
teremben voltunk, nagyjából harmincan. Az óra címe Théories anthropologiques volt, és egy fiatal fekete doctorant tartotta. Iszonyatosan helyes
volt, mosolygott, beszélt rengeteget, bemutatkozott, elmesélte, mivel
foglalkozik. Azt mondta, „je suis
amoureux de l’anthropologie” azaz, hogy szerelmes az antropológiába, és
célja, hogy megismertesse velünk az érzést. Mi is bemutatkoztunk, néhányan
mondták, hogy nem a régióból valók, és nem nagyon ismerik, de miután én
közöltem, hogy én meg Magyarországról jöttem, mindenkinek kicsit tátva maradt a
szája. Ezután a „tanárunk” elmagyarázta az órák menetét. Mi fogunk előadásokat,
prezentációkat tartani, kis csoportokra osztódtunk, különböző témák szerint. Az
első előadás máris egy Jean Rouche-filmről lesz, akinek a nevét (anya jóvoltából)
hallásból már ismerem, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok. Csak azért nem azt
választottam, mert egy hét alatt nem lennék képes felkészülni (főleg internet
nélkül) és kiállni 30 francia elé, hogy akkor most én beszélek. Megcsinálom
szívesen, de ne osztályozzák. Márpedig a félévi jegyünk fele ebből a
prezentációból lesz, a másik fele valami travail
individuel (egyéni munka), amit még a mosolygós tanárunk sem tudott, hogy
mi lesz. Majd kitalálja. Én összebarátkoztam rögtön egy lánnyal, akivel egy
csoportba kerültem, alig bírta abbahagyni a kérdezősködést Magyarországról, meg
arról, hogy hogyan boldogulok itt, de nagyon helyes volt.
Második órám portugais (hangulat-zene hozzá) volt, közvetlenül az előző
épület mellett, úgyhogy nem kellett sokat sétálnom. A termet kicsit nehezen
találtam, de végül is időben odaértem. Az órát egy Brazíliába immigrált, spanyol nagyszülőkkel rendelkező francia tartotta. Jean-Paul, így hívják, és ő
is nagyon mosolygós, lelkes volt. Látszott rajta, hogy imádja, amit tanít, imád
itt lenni, szereti a diákokat. Egy kis bevezetés (mit tudsz Brazíliáról, milyen
portugál szavakat ismersz, stb.) után rögtön bele is vágtunk a nyelvtanulásba,
és mindenki nagyon élvezte. A kiejtést gyakoroltuk, egy szöveget olvasgattunk,
a hangsúlyozást magyarázta nekünk Jean-Paul. Azt mondta, ebben a félévben ő a
brazil portugált tanítja, mert az a szakterülete, de következő félévben a
kolleganője megismertet minket a portugál portugállal, mert azért vannak
különbségek. Házi feladatnak azt kaptuk, hogy olvasgassuk a három pici
szöveget, amit adott, hangsúlyozzunk, és hallgassunk brazil rádiót. Megadta a
honlapot, ahol lehet és azt mondta, nagyon szépen beszélnek.
Mindenesetre nagyon
jól éreztem magam eddig az első napomon, még lesz egy órám 16-17.45-ig, Domaines et pratiques de l’anthropologie,
aztán megyek haza Lu-hoz, remélem, már otthon van. Most az egyetem melletti
kávézóban ülök, ittam (végre) egy kávét, és élvezem, hogy jó idő van, süt a nap.
Még mindig teljesen fel vagyok dobva a reggeli óráim miatt, az itteni tanárok
zseniálisak, komolyan. Annyira látszik rajtuk a lelkesedés, hogy imádják, amit
csinálnak, hogy nincsenek túlságosan leterhelve, és van idejük a saját külön
dolgaikra is az egyetem mellett (eddig néhányan el is mesélték, hogy mit
csinálnak a tanításon kívül). Ha ez továbbra is így lesz, tényleg minden órámra
be fogok járni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése