Le 5 Septembre 2014 partie1

Negyedik nap

Első rész

Reggel 9-kor keltem, és szokás szerint nem hamarkodtam el az indulást. Marie Luc éppen telefonált, mikor elmentem, ezért hagytam neki egy cetlit hogy „Je rentre vers 19-20h, bonne journée! Sara”, azaz hogy 19-20 körül érek haza, szép napot.

Fél óra csúszással szálltam metróra, és imádkoztam, hogy a Centre d’inscriptions még nyitva legyen, mire odaérek. Leszálltam a második metróról, egyetem sehol. Negyed óra térképnézegetés után rájöttem, hogy a Rhone másik partján van, át kell mennem a hídon. Rohanás, aztán nagy nehezen megtaláltam, hogy hova is kell mennem. Leértem egy szűk folyosóra az egyetem alatt, ahol kb. 300-an álltak sorba. 11 volt, és a zárás 11.30-ra volt kiírva. Szépen beslisszoltam a sor közepére, mintha azt hinném, ott kezdődik és szerencsére senki nem szólt rám. Nagy mázlim volt, mert ha a sor végére állok, már nem jutok be.

Az egész iroda olyan volt, mint otthon valami bank, kis ablakoknál ültek mosolygó fiatalok (bizony, nem unott ötvenesek, mint otthon), sorszámot kaptunk, majd hívtak. Én egy fekete lányhoz kerültem, aki az elején még viccelődött is, hogy ez olyan, mint egy kórház – a „berendelés” meg a sok ember miatt, gondolom. Mikor elmagyaráztam neki a problémámat, rögtön megkereste a „dossier”-mat, meg volt minden, a fizetést leszámítva. Akkor átküldött egy másik ablakhoz, hogy ott tudok bankkártyával fizetni. Ott meg kiderült, hogy a kártyámon le van tiltva, hogy ennyi összeget egyszerre fizessek, csekkem nem volt, ezért sajnos nem tudtam kifizetni. Készpénzzel csak kedden lehet elintézni (pedig most nálam is volt az összeg, de az iroda már bezárt), szóval ahhoz, hogy megkapjam a beiratkozási papírjaimat, és később a diákigazolványt, kedden mennem kell még egy kört. Szerencsére, a sort már nem kell kiállnom, azt mondták. 

Az Université Lumiere Lyon2 a belső udvarról

Délben léptem ki az egyetem főépületéről – ami egyébként gyönyörű, a Rhone partján egy régi épület. Elindultam vissza a metróhoz, közben vettem magamnak egy szendvicset, és folytattam a hosszú-hosszú utat a másik campushoz. Amíg átmentem a hídon (Pont de l'université), fotóztam egy kicsit:

A Rhone egyik partja

A Rhone másik partja

A villamoson kicsit bealudtam – úgy látszik nem tette meg a kellő hatást a reggeli fél liter tejeskávé. Az egyetem előtt megebédeltem, iszonyatosan meleg van, a napon alig lehet megmaradni. Most várom megint a szuper számítógépes órámat, ahol tovább fogják magyarázni, hogyan kell megírni/beadni a beadandót, az a szerencse, hogy mindent a szánkba rágnak, úgyhogy talán nem lesz annyi bajom vele, mint az elején gondoltam.

A helyes felsőbb évesek még mindig itt ácsorognak az ajtó előtt, nagy mosollyal a szájukon, és várják a kétségbeesett, elveszett elsősöket, hogy segíthessenek. Azért jó, hogy ennyire figyelnek itt az emberre. :)