Második nap, I. rész
Első nap az egyetemen
Reggel 7-kor kelés, smink, kávé, rohanás. Két metró és egy villamos átszállás
után megérkeztem az egyetemre. A bejáratnál máris megcéloztam két francia
csajszit, akik nagy komolyan a térképet nézegették, és szerencsémre pont oda
mentek, ahova én (a tornaterembe…). Rögtön összebarátkoztunk, amíg a prof de
sport-ot vártuk beszélgettünk érettségiről, gimiről – és lássatok csodát, fel
sem tűnt nekik, hogy külföldi vagyok (biztos azt gondolták, beszédhibás :D)!
Később azért lebuktattam magam, hogy azért ne nézzenek hülyének a harmadik
visszakérdezés után.
Ők is, mint minden normális egyetemista már itt vannak szeptember 1-től, akkor
kezdődött a „période intégration” nevű két hét, amikor is minden fontos dolgot elmagyaráznak
előadások keretein belül, amit csak egy kezdőnek tudnia kell.
 |
| A campus bejárata |
10-kor elkezdődött az „intégration au sport” nevű előadás,
amely igazából annyit foglalt magában hogy négy tesitanár elmagyarázta, milyen
sportágakból választhatunk, milyen előnyei, hátrányai vannak, majd aki akart,
lehetett maradni és rögtön kicsit mozogni – mi sport cipő helyett inkább
nyúlcipőt húztunk és otthagytuk az amúgy rettentő jóképű francia tesitanárokat.
Kellemesen csalódtam a francia egyetemben, mert kétszázvalahány féle sport
közül választhatsz (nem kötelező), és ha rendesen bejársz még az átlagodat is
feljavíthatod vele. Azt hiszem, végre megvalósítom úgy 5 éves álmomat és
elkezdek teniszezni, de még azért gondolkozok a dolgon. A beiratkozás
szerencsére csak szeptember 15-től van.
Ezután megpróbáltam elintézni az egyetemi beiratkozásom
véglegesítését (otthonról csak félig sikerült), de nem jártam sikerrel, mert a
Centre d’inscription a másik campuson van, innen jó messze – és még lesz egy
órám. A jó hír, hogy az egyetemen most két hétig Forum van, minden információ
megtalálható itt, amire csak szüksége lehet az embernek. És cuki
felsőbbévesektől kérhetsz segítséget, akik megállás nélkül mosolyognak.
Most épp egy padon ücsörgök az egyetem előtt és hallgatom a
kortársaim francia hadarását, szerencsére ahhoz képest, hogy azt gondoltam,
alig fogom érteni, szlengben már egész jó vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése