Ma még jobban
kialudtam magam, mint tegnap, mert délben keltem. Marie Luc már az ebédet
készítette elő, mikor felmentem kávét inni. Olyan álmos voltam (a több mint 12
óra alvás után is), hogy nem nagyon értettem, amit kérdezett. Vagy sétálni, vagy
ebédelni hívott, de én félkómában azt mondtam, hogy nem érek rá, mert megyek lakást
nézni. Miután megtudta, hogy csak 3-kor, kicsit furán nézett, de nem nagyon tudtam
vele foglalkozni, még mindig a tegnapi reménytelenség nyomasztott.
Kávé után Borival
skypeoltam kicsit, közben Marie Luc bekopogott, hogy menjek velük ebédelni.
Kiderült, hogy áthívott a szomszédból egy lányt, aki 3 éve érkezett Lyonba,
nagyjából úgy, mint én most, és sokat segíthet nekem. A déjeuner jól sikerült, beszélgettünk mindenféléről, és Vivienna
tényleg sokat segített – azt például ő is megerősítette, hogy 400 euró alatt
nem találunk lakást, de inkább 450/fő.
Fél 3-kor jöttem rá,
hogy rohannom kell, gyorsan összekaptam a cuccaimat, és elindultam. Marie Luc
elkísért egy darabig, megmutatta, merre kell menni. A lakás amúgy innen 20 perc
sétára van, úgyhogy nem bajlódtam a tömegközlekedéssel. Út közben jöttem rá,
hogy: 1. elfelejtettem cipőt felvenni és strandpapucs van rajtam; 2. a
személyimet, a pénztárcámat és még egy csomó fontos dolgot otthon hagytam; 3. a
pontos címet elfelejtettem, csak az utca neve volt meg. Nagy nehezen azért megtaláltam
a Rue de Créqui-t, közben Lu írt egy
sms-t, hogy teljesen eltévedt és nem tudja hogy hol van, de igyekszik. Nekem
pedig fogalmam sem volt, hányas házhoz kell menni. Végül Lu elküldte a címet
sms-ben, én pedig az ajtó előtt ott találtam Dario-t, aki minket várt. Együtt
bementünk, felmértük a helyzetet, beszélgettünk a nénivel, amíg Lu megérkezett.
Úgy 20 perc nézegetés után úgy döntöttünk: nekünk kell ez a lakás, mert just perfect!
Rögtön elkezdtük
aláírni a papírokat, szerződést, és minden fontosat megbeszéltünk. A néni
ugyanis 150 km-re lakik, és nincs energiája naponta vonatozgatni, csak mert mi
képtelenek vagyunk dönteni. De, mindent összevetve, azt hiszem, ennél jobbat
tényleg nem találtunk volna. Amit fontos tudni a lakásról: két külön szoba van
(jó nagyok, mindegyikben ágy+íróasztal+szekrény), egy kicsi, de nagyon
felszerelt konyha, fürdőszoba mosógéppel és szárítóval, egy wc, és egy
viszonylag nagy előszoba is. Van ezen kívül vasaló, porszívó, gyakorlatilag
alig kell valamit vennünk pluszban. A lakás nagyon világos, jó nagy ablakok
vannak, és 3 percre van Lyon legnagyobb parkjától, ahol még ingyen állatkert is
található (zsiráfokkal, majmokkal, mindennel).
 |
| A lakás kívülről + a környék (google maps-es fotó, én még nem csináltam) |
Mindent összevetve,
iszonyatosan boldogok voltunk, mikor a néni odaadta a kulcsokat, nagyjából fél
órán keresztül szorongattuk őket Lu-val, egyszerűen nem tudtuk elhinni, hogy sikerült!
(valahogy így éreztük magunkat)
A papírok aláírása 3 órát vett igénybe, mivel tündéri főbérlőnk imádja
a filmeket, és miután megtudta, hogy Dario cinéma-val
foglalkozik, folyamatosan öntötte magából a rendezőket, színészeket, mozikat…
De nagyon helyes volt. Olyan kicsit, mintha máris a pótnagymamánk lenne,
teljesen úgy kezelt minket, mintha ezer éve ismernénk egymást, és bármi gond
van, nyugodtan keressük. Szerdán már költözhetünk is, már számolom vissza a
napokat. Egyetlen petit souci, hogy
nincsen még internet, de megpróbáljuk hamarosan elintézni azt is.
Este 6-ra hazaértem,
és kicsattanó örömmel újságoltam Marie Luc-nek, hogy végre találtunk lakást, ő
pedig megjegyezte, hogy meg is látszik rajtam, mert eddig alig látott
mosolyogni. Megpróbáltam elérni Jeremyt is, hátha el tudom neki is mesélni a jó
hírt, de sajnos ez nem jött össze. Paloznakkal azért sikerült összehozni a
kapcsolatot, sőt, később még Budapestet is elértem (végre:)).
Most lefekszem, hogy
holnap újult erővel folytathassam a telefonvásárlást, bankkeresést, internet
beszerelést, stb. Bonne nuit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése