Mivel még mindig
nincsen internetünk otthon, ez egy gyors bejegyzés lesz.
Tegnapi update: a
második esténk is nagyjából úgy telt mint az első, vízipipával, sörrel, jó
társasággal. Lu öccse is velünk maradt estére, ezen kívül a két német srácot
láttuk vendégül. Nagyon jól éreztem magam, az egyetlen problémám csak az volt,
hogy egész este németül beszéltek, és rendben van, hogy nagyjából értettem,
miről van szó, azért fárasztó volt, hozzászólni meg nem nagyon tudtam. Olyan
egy körül azért ágyba kerültünk.
Ma reggel jó sokáig
aludtam, és még pizsamában voltam, mikor Lu szülei megérkeztek. Annyira
helyesek, mindig puszi-puszi mikor találkozunk, kérdezik, hogy vagyok, mi
újság. Kicsit befogadtak a családba azt hiszem. Nem sokkal később ők el is
indultak a parkba, aztán délután mennek Marseilles-be, később Nizzába,
St.Tropez-be, Avignon-ba… Nyaralnak. Lu is megy velük, úgyhogy egyedül fogom
tölteni az első hétvégét és egyetlen programom van előreláthatólag: a takarítás.
Tilman, a nálunk csövező német srác is elindult az egyetemre, aztán nem sokkal
utána én is elhagytam a lakást.
Azt hiszem sikerült a
leghosszabb úton eljutnom az egyetemre – út közben rájöttem, hogy busz helyett
metróval is mehetnék. Lényeg a lényeg, ideértem, megvolt végre az antropológiás
bevezető előadás. Voltunk vagy két-háromszázan az Amphi-ban, a tanárok pedig rettentő kedvesek és szimpatikusak
voltak. Elmagyarázták, mit fogunk csinálni az első, és a második félévben.
Egyelőre nem tűnik lehetetlennek, simán mindent értek, amit mondanak, és mivel
ez a félév ilyen bevezető-szerű lesz, nem gondolnám, hogy nagyobb akadályba
ütköznék. Emellett iszonyatosan érdekes dolgokat magyaráztak, úgyhogy nem
hinném, hogy valaha is megbánom, hogy ide jöttem antropológiát tanulni. Egy
lány azt hitte, ez a szak olyan Dr.Csont-os, azaz hogy majd emberi testtel meg
anatómiával fogunk foglalkozni, de az egyik tanár felvilágosította, hogy
ilyenről szó sincs, és bizonyára rossz egyetemre jött. Elég vicces volt,
szegényt mindenki kiröhögte, én meg megkönnyebbültem, hogy egyáltalán nem kell
csontokat nézegetnem több éven keresztül.
Most átjöttem az
itteni kávézóba, de a kedves pincér (akinek mai napig nem tudom a nevét) most
nem vett észre, a déli roham után pihengetett hátul. A másik viszont egyből
levágta, hogy külföldi vagyok, nem tudom, miből látja. Lehet, hogy túl sok
németet hallgattam az elmúlt két napban és megváltozott a kiejtésem.
Most megpróbálom megírni
a házimat, amit hétfőn kell beadnom, aztán lassan el kell indulnom haza, mert
Tilman nem jut be a lakásba, ha én nem vagyok otthon. Jól vagyok, nem kell
aggódni, ha nem írok, csak nincs netem. Hétvégén takarítok, ha végeztem, teszek
fel a tiszta (!) lakásról képeket és majd mindenki láthatja a joli appartment-unkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése