Első nap
 |
| Lyon, Aéroport Saint Exupéry |
Első „nagyobb problémám” a repülőjegy foglalásnál kezdődött,
mikor is kiderült: Budapestről nem megy közvetlen járat Lyonba. Így hát
útvonalam a következő volt: Budapest Liszt Ferenc Repülőtér – Párizs, Aéroport
Charles de Gaulle – Párizs, Aéroport Orly – Lyon, Aéroport Saint Exupéry. Mivel
még életemben soha nem ültem repülőn, iszonyatosan megijedtem az átszállástól,
de most már kijelenthetem: az első akadályt sikeresen leküzdöttem, sikerült
Párizsban egyik reptérről a másikra buszozni két böhömnagy bőrönddel, és a franciák
mindenhol boldogan segítettek – egy idő után azt is elértem, hogy ne angolul
válaszoljanak a francia mondataimra.
Lyonban Jeremy (családi ismerős, azon kívül angol gentlemen)
várt, beültetett a BMWjébe, és indultunk a város felé. Második mondata a „j’ai
de mauvaises nouvelles” azaz „rossz híreim vannak” volt, majd elmagyarázta,
hogy az albérlet, amit nekem és egy osztrák lánynak foglalt, már bukott ügy, a
tulaj kiadta másnak. Azt mondta „c’est un truc tres francais” azaz ez egy
nagyon franciás dolog, és szomorúan beletörődtem én is, hogy semmit nem tudunk
csinálni, nem ez az első eset, amiről hallok. Nincs mit tenni, egyetlen
szerencsém, hogy ideiglenes szállásadóm egy rettentő helyes néni (Marie Luc), a
lakás gyönyörű, van külön szobám + fürdőm, akkor jövök/megyek, amikor szeretnék,
és maradhatok néhány hétig biztosan. Második rossz hír, hogy másfél órányira
van az egyetemtől. De legalább nem a híd alatt.
Miután megérkeztünk, „kipihentem a hosszú út fáradalmait”,
vagyis azonnal nekiálltam lakást keresni és megmozgatni mindenkit (egy szem
lyoni tanár), akit itt ismerek. Egyelőre nem sok sikerrel, de egy kis fény
pislákol az alagút végén.
Este Jeremy megmutatta, hogy merre van a métro, kaptam
jegyeket, majd fél órán keresztül böngésztük az útvonaltervezőt és percre
pontosan kiírtunk minden átszállást (kép!). Ezután egy hamisítatlan francia
vacsora vette kezdetét este 9-kor, olívás-sajtos-bazsalikomos spagetti, sajt,
desszert (compot). Marie Luc és a szomszédai (akik amúgy Jeremyvel dolgoznak,
ha jól vettem ki) készítették és végig nagyon-nagyon kedvesek voltak velem.
Fura volt az első estémet négy hatvanon túli emberkével tölteni, de nagyon
élveztem.
Szerencsére a vacsi (a holnapi korán kelésemre tekintettel)
nem tartott sokáig, így az esti skypeolás után már 12-kor ágyba kerültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése