Reggel szokás szerint
el izé-bizéltam az időmet, pedig ma aztán tényleg sok dolgom lett volna. Aztán
olyan 11 fele nagy nehezen rávettem magam, hogy takarítok. Muszáj kipucolni a
lakást, Párizs előtt. A mélyhűtő leolvasztásával kezdtem, mert az egész akkora
jégtömb lett a két hónap alatt, hogy egy ceruzát nem lehetett bedugni. Nagy
nehezen kiszedegettem a hatalmas jégtömböket, de borzasztó sok időbe telt,
ráadásul kisebb tavat csináltam a konyha közepére, eláztattam egy pár zoknit,
majd úgy csúszkáltam a csempén, mint aki életében először korcsolyázik. Szerintem
ez volt a balszerencsés napom, mert semmi nem úgy sikerült, ahogy terveztem.
Példának okáért, reggel kaptam egy vírust a számítógépemre, amitől teljesen
megrémültem, de szerencsére az egyik vírusirtóm legyőzte, úgyhogy most megint
működik a laptop – nem tudom, mit csinálnék nélküle. Azért tényleg elég para
volt az egész, a gép nem nagyon csinálta, amit szerettem volna és minden
programot eltüntetett – fogalmam sincs, hova. Végül helyre állt minden, de elég
sokat idegeskedtem miatta.
Délután nem csináltam
mást, csak takarítottam, aminek következményeképp most ragyog az egész lakás.
Este felhívott a család fele skypeon, egyszerre, beszéltem Juli mamával, Feri
papával, Anyával meg Apával, és az egész Sári családdal, beleértve a legkisebb
Ádust, aki még egy mosolyt is küldött nekem ide a messzeségbe. Mire
ráeszméltem, hogy össze kéne pakolnom a holnapi cuccomat, már késő este volt.
Végül nagy nehezen sikerült minden váratlan helyzetre ruhát készíteni (ha
leeszem a gatyámat, ha 10 fokkal hidegebb lesz, ha 10 fokkal melegebb lesz, ha
esik, stb.), és aztán olyan fél 2 fele el is mentem aludni, így maradt egészen
három óra az alvásra. Holnap fél 5-kor kell kelnem, de megéri, Párizsba megyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése