Reggel korán keltem,
és mentem kinyomtatni a beadandómat, aztán az egyetemre, hogy leadjam annak a
nőnek. Az összes közlekedési eszköz az orrom előtt ment el, úgyhogy mindenhol
várnom kellett, de szerencsére nem sokat késtem így. Odamentem a teremhez,
leadtam a tanárnak a beadandót, ő azt sem tudta, miről beszélek. El kellett
neki magyaráznom, hogy de hát ő mondta múlt héten, hogy neki adjuk, most, ennél
a teremnél. Nagy nehezen eszébe jutott, és elrakta. Remélem, valahogy eljut az
én tanáromhoz is majd. Utána visszametróztam, buszoztam, stb. a lakáshoz, és
leültem egy kicsit átnézni a dolgaimat az órám előtt. Egyszer csak Aaron lépett
be az ajtón, mi Lu-val teljesen meglepődtünk, mert úgy volt, hogy csak később
jön. Tilman a farmon van, már munkába állt.
Megkérdeztem, milyen
volt a sítúra, azt mondta, nem volt jó hó, csak nagyon magasan, és elég rossz
volt szakadó esőben oda felmászni, úgyhogy csak egy napot snowboardoztak,
síeltek. Aztán 4-kor elmentem a kedvenc órámra, Unité de l’homme, diversité des cultures megint. Nagyon tetszett,
mint mindig, de most különösen jó fej volt a tanár. Azzal kezdte ugyanis az
órát, hogy valamit el kell mesélnie nekünk. Múlt héten felhozott példának egy
fociedzőt, aki az afrikai származású játékosairól elég rasszistán nyilatkozott,
és az óra után kapott egy emailt az egyik diáktól, aki elmagyarázta, hogy miért
túlozta el a tanár a helyzetet, és felsorolta pontokba szedve az érveit, hogy
miért nincs teljesen igaza a tanárnak. A tanárunk ezeket felolvasta nekünk,
majd elmondta, hogy egyetért a diákkal, de utána gondolkozott az egészen, és
most ezt és ezt gondolja. Ő is elmondta az érveit, és ezzel akkora gondolkozást
és vitát indított a csoportban, hogy mindenki jelentkezett, hogy beszélni akar,
ő pedig mindenkit meghallgatott, és elmondta a véleményét a különböző
nézőpontokról. Nagyon jó fej volt tényleg, ezzel ment el az óránk fele, de mi
díjaztuk.
Óra után hazamentem,
nem nagyon találtam semmi csoporttársat, akivel dumálhattam volna még,
Maewa-nak is csak egy puszira ugrottam oda, és mentem haza, mert fáradt voltam.
Otthon megint Carbonara-t ettünk, maradt minden hozzávalóból pont annyi, hogy
még egy adagot lehessen csinálni. Mmmm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése