Elaludtam. 8 helyett
fél 9-kor keltem, rohantam a fürdőszobába, felöltöztem, smink, stb., aztán
kelteni akartam Lu-t – csodálkoztam is, hogy nincs ébren, sosem szokott
elaludni. Mikor közöltem vele, hogy már fél 9 van, visszamorgott, hogy ő majd
később jön. Oké. Én elindultam egyedül, hajszálpontosan be is értem az órámra (Corps et langage) és leültem Maewa és
Léna mellé.
Megvártuk, amíg beér
a harmincadik diák, hogy kereken legyünk vagy nem tudom miért, és csak utána
kezdtük el. Azért durva, hogy a harmincadikra vártunk, mert év elején ezen az
órán 50-en, vagy 60-an voltunk… Elég sokan abbahagyták amúgy az egyetemet,
mások pedig csak simán nem járnak be. Vannak olyanok is, akik még bejárnak, de
tudják, hogy nem az, amit csinálni akarnak, úgyhogy ennél is kevesebben
leszünk. A kedves, mindig érdeklődő tanárunk, aki szokás szerint az óra felét a
mindennapos problémáink felkutatásának szenteli, most elmagyarázta az
osztályzást (nagyon bonyolult, de a lényeg, hogy ha egyetlen 0-m sincs, akkor
az összes óra átlagát nézik, és 10-et kell elérnem a 20-ból, ahhoz, hogy
meglegyen a félévem). Emellett megnyugtatott minket, hogy nincs mitől félnünk,
mert aki bejárt rendesen órára és átolvassa a jegyzeteit vizsga előtt, az
átmegy. Hát nagyon remélem, hogy így lesz.
Óra után Maewa-val
voltam, Léna-val, meg még egy lánnyal és egy sráccal, akiknek nem tudom a
nevét. Elmentünk a menzára (ettem egy borzalmas szendvicset), aztán a
könyvtárba, mindenkinek volt valami dolga. Én az előadásunkhoz olvasom a Psychologie de la colonisation (A
gyarmatosítás pszichológiája) c. könyvet, nagyon érdekes eddig.
A következő óránk Théories anthropologiques volt, na itt
aztán tényleg sokkoló volt a hiányzók száma. Szeptemberben, emlékszem, alig
találtam helyet, amikor késésben voltam, most a fél amfiteátrum üres volt.
Szerintem 300-ról konkrétan 100-ra csökkent a diákok száma. Az óra elég jó
volt, az anthropologie dynamique-ról
volt szó, amiből az exposé-t
csináljuk majd jövő pénteken. A tanárunk mondjuk eszméletlen gyorsan és nagyon
sokat beszélt, értettem, amit magyaráz, de jegyzetelni iszonyatosan nehéz volt.
Óra után Maewa-val
mentem haza, egészen a buszig (úgyhogy együtt villamosoztunk meg metróztunk).
Nagyon aranyos csaj, tök jóban lettünk így az elmúlt héten, és úgy búcsúzott,
hogy a holnapi óra előtt majd megvár az amphi
előtt, és együtt tudunk akkor leülni. Még senki nem mondta, hogy menjünk együtt
órára, úgyhogy ez nagyon aranyos volt tőle.
Itthon próbáltam
tanulni, de nem nagyon tudtam elkezdeni, nem is volt sok időm. Lu olyan 6 körül
ért haza, elmesélte a napját, aztán indultunk is a moziba, megnézni Woody Allen
új filmjét, a Magic in the moonlight-ot.
Az Erasmusosokkal foglalkozó egyesület szervezte, és így csak 4 euróba került. Időben
odaértünk, egy ezer éves mozi volt, de jó hangulatú teremmel. Egész sokan
gyűltünk össze, bár ismerőst nem nagyon láttunk. A film elég jó volt, kicsit
olyan a hangulata, mint a Midnight in
Paris-nek, de gondolom azért, mert mindkettő a 1920-30-as években
játszódik. Meg talán azért, mert a zenéje is ugyanaz – na jó, nem végig, de
néhány helyen. Nézzétek meg, megéri.
 |
| Colin Firth & Emma Stone |
Hazafelé már az
utcánkon sétáltunk, amikor egy kapucnis, kutyás pasi megállított minket, és
tüzet kért. Adtam neki, ő pedig annyira megörült, hogy elkezdett mindenfélét
magyarázni, adott nekem egy cigit, hogy ajándék, mert már nem tudom, mióta
sétál, és mi vagyunk az elsők, akik megálltak neki – a többiek féltek a
kutyától, meg gondolom tőle is, nem volt túl bizalomgerjesztő a kapucnijában. Aztán
mikor megtudta, hogy egyetemre járunk, külföldiek vagyunk, és tanulni jöttünk
ide, elkezdte magyarázni, hogy nagyon becsüljük meg, és tanuljunk tényleg, mert
van, akinek ez nem adatik meg (magáról beszélt). Nagyon aranyos volt
összességében, de eléggé elszomorító is, mert abszolút érződött rajta a
keserűség, hogy azért vágyik ő iskolába, és boldogabb lenne, ha kicsit többet
tanulhatott volna. Eszméletlen sokat beszélt, de aztán mégis elváltunk, mert a
kutyája nagyon menni akart már – meg mi is. Hát, ez volt az este utolsó fontos
momentuma, most be is fejezem az írást, mert holnap nagyon kell tanulnom, és
korán kell kelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése