Ma reggel Lu-val egy
időben keltünk, megvártam, amíg lefürdik és én is mentem zuhanyozni. A probléma
csak az volt, hogy három csepp víz után egyszer csak elfogyott. Kérdeztem Lu-t,
mi van, nem értem, miért nincs víz? Ő nem tudott semmit, az előbb még volt.
Oké. Próbálgattuk a csapot elzárni, kinyitni, semmi. Aztán rájöttem, lehet,
hogy szerelik, csak nem vettük észre a papírt az előtérben. Kimentem mezítláb,
pizsamában, és voilá, tényleg találtam egy papírt, hogy ma 8-12 óra között
nincs víz, és legyünk szívesek elzárni a csapokat meg az egész rendszert. Hát
jó, meg is tettem, miután visszamentem a lakásba.
Aztán elindultunk
együtt megint az egyetemre, az F épületben pedig különváltunk, és ő is ment az
ő órájára, meg én is az enyémre. Nekem Corps
et langage volt, megint az aranyos tanárommal, aki mindig kérdezi, hogy
vagyunk. A terem előtt találkoztam Maewa-val, az egyik csoporttársammal, akit
nagyon bírok. Egymás mellé ültünk az órán, beszélgettünk kicsit. Aztán mikor
vége lett, kérdezte, hogy mit csinálok, merre megyek. Mondtam neki, hogy hát
először is azt hiszem, kimegyek cigizni a többiekkel, aztán valószínűleg
elkezdem írni a beadandómat (amit holnap reggel kell leadnom), mert nem ártana
azt is befejezni. Jött velem, aztán később csatlakozott Léna is, az egyik
barátjával, így négyen beszélgettünk. Megkérdezték, megyek-e velük ebédelni, és
úgy döntöttem, hogy a szocializálódás meg a barátkozás most fontosabb, mint a
tanulás, úgyhogy mentem. Elmentünk a menzára, én vettem egy salátát, Maewa
szendvicset, Léna-nak volt saját kajája – a srác, akivel volt közben elment a
könyvtárba, tanulni. Kiültünk a Forum-ra,
ami egy picike tér a könyvtár, a menza és az egyik épület között és szünetekben
ott szokott ücsörögni mindenki. Megebédeltünk, beszélgettünk a lányokkal. Úgy
elbeszélgettünk, minden féléről, hogy nagyon gyorsan elment az idő. Leginkább
amúgy arról dumáltunk, hogy miért választottuk az antropológiát, meg a
rendőrségről és a bíróságról nagyon sokat, mert Maewa apukája bíró, és sokat
mesélt nekünk róla, mi meg próbáltuk fejtegetni, hogy mennyire etikus az, hogy
egy másik ember dönt az életed felett, és hogy a mindenki egyenlő alapelvet ez
eléggé sérti. Léna mesélt egy társadalomról, ahol nincsen börtön, egyszerűen
nem létezik ez a fogalom sem, és azt mondta, nagyon szeretné megnézni, hogy ott
miért tud az a rendszer működni, mert szerinte az lenne a normális. Mellesleg
én is a börtönök meg az egész ellen vagyok, de pont azt beszéltük, hogy
alternatívát még nem nagyon tudunk rá, jó sok gondolkozásba kerülne kitalálni
valami emberibb dolgot helyette.
A hatalmas beszélgetés
után Maewa hazament, mi Léna-val elindultunk órára, Théories anthropologiques-ra.
Most már nem az a szörnyű nő van, hanem egy pasi, aki nagyon jól magyaráz, és
időben befejezi az órát. Tényleg jó volt, de alig lehetett valamit hallani,
mert amikor ilyen sokan vagyunk, mindenki össze-vissza beszél, és ha nem legelöl
ülsz, akkor képtelenség hallani a tanárt. Óra után Tom fel is állt, magyarázott
valami gyűlésről, ami holnap lesz, hogy menjünk, plusz megkért mindenkit, hogy
legközelebb ne beszéljenek, mert van, aki azért jár órára, hogy hallja, amit a
tanár mond.
Hazafelé majdnem
rosszul lettem, mikor elolvastam Lu bejegyzését az Erasmus-csoportban
facebook-on, ugyanis azt írta, januártól diákot keres maga helyett a lakásba,
mert hazamegy, és ha valakit érdekel, akkor írjon neki. Én tudtam, hogy nem
érzi jól magát, tudom, hogy az egyetemen ott tesznek be neki, ahol csak tudnak,
és egyszerűen senki nem érti meg, hogy nem tud franciául, és senki nem segít
neki. De ez azért meglepett. Főleg, hogy nem nagyon mondta nekem ezt előtte.
Úgyhogy kisebb sokkhatás alatt buszoztam haza, de otthon nem volt időm ezen
gondolkozni, mert el kellett kezdenem a beadandómat, most már tényleg. Nem
tartott olyan sokáig, fél óra alatt összehoztam, mert csak 1-1,5 oldalt kellett
írni, az meg hamar ment.
Lu olyan 7 körül ért
haza, és azt mondta, beszélni akar velem. Bejött a szobámba, és elmesélte, hogy
még ugyan csak gondolkozik, hogy hazamenjen-e karácsonykor végleg, vagy
visszajöjjön januárban és folytassa, de nagyon az első opcióra hajlik. Én
teljesen megértem, mert tényleg nagyon szemetek vele az egyetemen. Azt mondta,
ma az egyik tanára kirakta a csoportból, mert „nem fogja tudni megcsinálni a
vizsgát”, nem tud elég jól franciául hozzá. A vicc csak az, hogy ő megkérdezte
ezt szeptemberben, és azt mondták neki, hogy mehet. Nem tudom, hogy az egészé
félévét bukja-e emiatt, és vele együtt a pénzt is az Erasmus-ra, azt nem hiszem,
de az biztos, hogy jól megszívatták. Nagyon sajnálnám azért, ha tényleg
hazamenne karácsonykor, mert teljesen ugyanolyanok vagyunk, imádok vele lakni,
azt mondta, ő is velem, olyan mintha testvérek lennénk, tényleg. Nem akarok új
lakótársat. Amúgy Aaron is lakást keres, mert egyrészt megunta, hogy Lu-val
osztozik a szobán, másrészt közelebb akar lenni az egyetemhez, és kevesebbet
akar fizetni.
Este, miután
kibeszéltük magunkat Lu-val, és minden eshetőséget átgondoltunk, elmentünk a
boltba, mert Carbonare spagettit akartam csinálni vacsira. Felajánlottam neki,
hogy segítek majd a franciában, a nyelvtant el tudom legalább magyarázni, ha a
kiejtésem nem is tökéletes, azzal talán már megy valamire. Megvettünk minden
hozzávalót, aztán otthon megcsináltam a spagettit (szeretném megköszönni
anyukámnak, és Rásky Patrik főzőmesternek, hogy közben segítségemre siettek),
Lu-nak nagyon ízlett, tényleg jól sikerült. Aztán mentünk sorozatot nézni. Jó,
én tanultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése