Ma egész délelőtt és
délután tanultam, de sajnos nem haladtam annyit, amennyit terveztem. Aaron Thanksgiving (Hálaadás) vacsorát
csinált, nagyjából egész délután a konyhában ügyeskedett. A mai órám végül
elmaradt – még szerencse, hogy megnéztem az emailjeimet, mielőtt elindultam
volna – úgyhogy azt az időt is tanulásra fordíthattam. Aaron közben kezdett
összeomlani a munka súlyától, és a vendégek felét lemondta, majd megkérte Lu-t,
hogy csináljon valami desszertet. Kicsit össze is vesztünk vele, mert se
Lu-nak, se nekem nem volt időnk, és különben is, ő találta ki az egész
vacsorát, nem mi tehetünk róla, hogy nem kezdte el időben. Mellesleg a konyha
úszott a koszban, mert mindent összekent a zöldségmasszával, meg a hússal. A
vége az lett, hogy Aaron miután befejezettn
ek tekintette a dolgát, elvonult a
szobájukba „tanulni”, mi pedig megjártuk a Carrefour-t
Lu-val, aztán segítettem neki sütit sütni meg takarítani. Szerencsére végül
minden sikerült, a kaja kész volt, desszertünk is lett, és a konyha sem úgy
nézett ki, mint ahol egy csirkés zöldség-bomba robbant. Még volt egy kis időnk
tanulni, ugyanis az összes vendégünk francia és természetesen képtelenek voltak
a megbeszélt időre ideérni. Az első Chloé volt, Thomas, a francia barátunk
barátnője, nagyon helyes lány. Munkából jött, egy óvodában dolgozik. Nem sokkal
később Thomas is megérkezett, szokás szerint az ablakon mászott be, már meg sem
lepődünk (most legalább megtalálta a konyhaablakot). Kiderült, hogy nem is
tudja a vezetéknevünket, úgyhogy a kapucsengőn hiába keresné, nem tudna
csengetni. A másik két vendég két francia lány volt, akikkel Lu múlt pénteken
barátkozott össze a diszkóban, ahol voltunk. Nagyon aranyosak voltak ők is, már
egy éve Lyonban laknak. Aaron Hálaadás vacsorája egész jól sikerült, a leves
nagyon finom volt, a húst viszont süthette volna még, mert elég piros volt a
csont körül – nekem forgott is a gyomrom rendesen utána, még akkor is, ha nem
ettem, csak a sült részeket. Nem tudott pulykát venni, úgyhogy nem volt „igazi”
Hálaadás-vacsora, de azért értékeltük az erőfeszítéseit. A desszert nagyon jól
sikerült, Lu már többször megsütötte ezt a tortát, de most lett a legjobb.
Vettünk hozzá tejszínhabot, úgy még jobb volt. Mindenki nagyon örült a
vacsorának, sokat beszélgettünk, tök jól éreztük magunkat. Én Thomas mellett
ültem, úgyhogy néha kénytelen voltam angolról franciára váltani, de teljesen
meglepődtem, mert abszolút természetesen jött. Ez a három hónap pont elég volt
arra, hogy teljesen folyamatosan tudjak beszélni, és ez elég kellemes
meglepetés volt. Mindig van hová fejlődni, de most legalább kicsit biztosabban
társalgok, sőt, néha szlenget is használok, ami egyenesen csúcs.
 |
| Thanksgiving diner |
Olyan éjfél körül
ment mindenki haza, mert másnap dolgoztak, Aaronnak meg Lu-nak vizsgája volt,
nekem meg a szokásos péntek, 10-re egyetem (ami a többiekhez viszonyítva egész
jó). Én elmosogattam, mert mégiscsak Aaron főzött egész délután, nehogy neki
kelljen, aztán még tanultam egy kicsit 2-ig, mert egyáltalán nem voltam fáradt.
Majd holnap leszek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése