Ma reggel 8-kor
keltem, hogy tudjak tanulni, mielőtt elmegyek az egyetemre. Aztán természetesen
nem sikerült, mert a bloggal szórakoztam, reggeliztem, és már indulnom is
kellett.
Megint baleset volt,
de „szerencsére” most a metroA vonalán, úgyhogy az én közlekedésemet nem zavarta
meg ma semmi, és időben beértem órára. A terem előtt ücsörgött Giulio, akinek
mellettem volt órája. Röhögtünk egyet, hogy bezzeg amikor találkozni akarunk,
akkor nem jön össze, így teljesen véletlenül meg összefutunk. Beszélgettünk
kicsit, aztán nekem mennem kellett órára. Maewa-val mentünk együtt, nagyon
bírom azt a csajt, nagyon jó fej velem. Pedig először nem is volt szimpi, erre
tessék, most kb. ő a legjobb barátnőm a csoportból.
A kékszemű tanárunk
éppen nagyban magyarázott, amikor beértünk. Valami commentaire de texte-ről beszélt, ami beadandó, és én csak
reménykedek, hogy nem neki kell beadnunk ilyet, mert egy másik órára is kell. Majd
holnap megkérdezem Maewa-t, ma elfelejtettem, pedig ott ült mellettem. Az egész
óra elment azzal, hogy a beadandó-írást magyarázta, aztán kitalált egy
vizsgakérdést, amit felírt a táblára, hogy például ilyen lehet a vizsgánkon, és
próbáljunk meg együtt válaszolni rá. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy
marha gyorsan el kell kezdenem tanulni, mindent átnézni, mert akármennyire is
csinálom a dolgom, még elég sok van, amit csinálnom kell.
Óra után Maewa
kérdezte, hogy megyek-e vele enni valamit, de sajnos rohannom kellett, mert
Lu-val megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni, és várt rám. Elköszöntem
Maewa-tól, aztán fel a villamosra, és indultam a Centre Commercial-ba (Pláza). Lu-val hajszálpontosan egyszerre
értünk oda. Nagyjából 1,5 órán keresztül járkáltunk, nézegettük a szebbnél
szebb boltokat, minden tele volt karácsonyfával, hógömbökkel, girlandokkal, Lu
pedig majd’ elszállt a boldogságtól, mert imádja a karácsonyt. Persze, amikor
nem akartam semmit venni, rögtön találtam két pólót nagyon olcsón, de
iszonyatosan örültem neki, mert gyönyörűek, és végre van új ruhám. Szerintem
fél éve nem voltam vásárolni. Lu is vett magának egy pulcsit, aztán a Carrefour felé vettük az irányt, hogy
előkészítsük a saját karácsonyunkat. Vettünk egy pici műanyag fát, izzókat,
díszeket, girlandokat, mindent, ami a karácsonyhoz kell, és kitaláltuk, hogy
december 12-én Christmas party-t
tartunk, mert addigra én is végzek a vizsgákkal, és neki is lesz ideje.
 |
| Christmas tree |
Hazaérve egyből
elkezdtük összerakni a fát (hú, de hülyén hangzik), felakasztani a díszeket, az
izzókat, és rászórtuk a műhavat is, úgyhogy most már tényleg van egy
tisztességes karácsonyfánk. Az egész díszítgetés közben karácsonyi dalokat
énekeltünk (Last Christmas I gave you my heart példának okáért), és forralt bort
ittunk – Lu tegnap főzte. Teljesen karácsonyi hangulatba kerültünk, vacsora
közben nem is tudtunk másról beszélni, Aaron pedig teljesen el volt ájulva
tőlünk, hogy mégis hogy jut ez ilyenkor eszünkbe, még csak november közepe van.
Én sem gondoltam volna, hogy ez ennyire jól tud sikerülni, lehet, hogy jövőre
szeptemberben szerzek egy karácsonyfát és akkor fél évig karácsony lesz nálam.
Eszméletlen jó érzés, hogy belépsz az ajtón, és ott világít a karácsonyfa – még
akkor is ha műanyag, és műhó van rajta.
Este felhívtam Juli
mamát és Feri papát (Aaron végre leszállt a telefonról, mióta bekötöttük,
folyamatosan hívta a családját, szerintem még a legtávolabbi rokonát is
felhívta), nagyon aranyosak voltak. Persze Juli mama először el sem hitte, hogy
én telefonálok, azt hitte, Bori. Azt mondták, mielőtt elköszöntünk, hogy: „Vigyázz
magadra, egyél rendesen, aludjál, tanuljál.” Olyan jó volt velük beszélni,
tisztára otthon éreztem magam.
Hírek Paloznakról: Bori és a Lucifer pedig közben most már hivatalosan is összeköltöztek a (régi) szobámban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése