2015. november 9., hétfő

Le 9 Novembre 2015

It’s Monday, but it’s OK.

Ma reggel JB nem kelt fel olyan korán, mint én. Az én fejemben is megfordult, hogy nem megyek be órára, de aztán eszembe jutott, hogy Axel Guioux tartja, úgyhogy gyorsan összeszedtem magam és elindultam. Most direkt a korábbi busszal mentem, hogy időben odaérjek, mert múltkor is le lettünk szidva a késésért, Guioux még azzal is veszekszik, aki csak 5 perccel később ér be. Pechemre, a villamos lerobbant, és elég sokáig állt az egyik megállóban, de én olyan korán elindultam ma otthonról, hogy még így sem késtem el óráról.
Az Anthropologie de la santé most is érdekes volt, mint mindig, Francois Laplantine egyik könyvéről volt szó, amit nem ártana majd elolvasnom, ha jól akarok vizsgázni a tárgyból.
A második óra, Anthropologie de la nature megint olyan volt, mint múlt héten: a tanár iszonyatosan gyorsan haladt, alig bírtam jegyzetelni, és így is hét oldalt írtam, hogy egy csomó mindent kihagytam. Majd valakitől megpróbálom elkérni a jegyzeteket, hátha mondjuk Tom le tudott írni mindent, laptoppal könnyebb. De legalább hamarabb végeztünk, és így nem tömött villamoson kellett utaznom, le tudtam ülni.

Itthon JB nagyon tanult, mert holnap valami dolgozatot ír. Órára nem ment be reggel. Én itthon egyből átöltöztem futócuccba, és kimentem a parkba. Sajnos, nem tudtam rendesen futni, csak sétáltam egyet végül, mert a lábaim még nem heverték ki a szombati edzést Danival, eléggé fájtak. Nem baj, majd holnap valahogy ráveszem magam, és futok egy nagyot, mert most csak izomlázam van igazából, az meg elmúlik, ha rádolgozok kicsit.


Este nem csináltam semmi különöset, JB azt mondta, ő vállalja a mai főzést, és összehozta élete legjobb vacsoráját. Nem volt nagy cucc, mert csak sült krumplit csinált, hozzá salátát, és desszertnek egy mug-cake-et, ami egy mikróban „sütött” sütit takar, de az összes dolog, amit készített annyira finom volt, hogy még most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok. Egy szóval, tökéletes vacsorát dobott össze. Holnap futhatok három kört a parkban, hogy ledolgozzam, de hát c’est la vie, igazából nagyon megérte. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése