It’s time for Friday.
Reggel nem mentem úszni,
akármennyire is tervezem folyamatosan, de egyszerűen tegnap annyira elfáradtam,
hogy képtelenség volt reggel fél 6-kor felkelnem. Helyette aludtam egészen
10-ig, aztán reggeliztem, blogot írtam, élveztem, hogy péntek van és semmi
dolgom. JB olyan dél körül jött haza, elkezdett ebédet csinálni. Én nem ettem,
hanem elmentem futni, megint nagyon szép idő volt. Olyan meleg van, hogy
pólóban simán lefutottam a 4 km-t, még melegem is volt, annyira tűzött a nap.
Ráadásul nem voltak sokan a parkban, úgyhogy duplán jól jött ki.
Itthon rekordidő alatt
összekészülődtem, aztán rohantam a Vieux
Lyon-ba, a gyerekekért. Ilyen korán még csak a legidősebb végzett, és elég
fura helyzet volt, mert tudtam, hogy ő a háta közepére kíván (13 évesen elég
ciki, ha dadusod van), de nekem muszáj volt odaadnom neki az uzsonnáját, hiszen
ezért kapom a pénzem. Ő haza is ment, miután odaadtam neki a vizet, én pedig
még további egy órát vártam a testvéreire. Nem bántam, mert legalább így a
Saone partján ebédeltem, a gyönyörű napsütéses, őszi időben.
 |
| Ilyen volt a Saone partja |
Aztán lassan fél 5
lett, mentem Kelemenért a suliba. Ő megint ugyanúgy tele volt energiával, mint
tegnap, folyamatosan futkosott, meg ugrált, játszott a barátaival. Először
levette a kabátját, hogy neki az nem kell, mert melege van, én persze jól
leszidtam, hiszen ki volt melegedve, és amúgy már hűvös volt, mert nem sütött a
nap. Azt mondtam, csak akkor játszhat a barátaival, ha felveszi a kabátját.
Nagy mérgesen felvette, aztán elrohant a barátaihoz, ott levette, letette egy
padra és ő játszott tovább. Odamentem, jól leszidtam, de továbbra sem tudtam
elérni, hogy visszavegye a kabátot. Közben végzett a nővére is, odajött hozzám,
haza akart menni. Mondtam, hogy csak együtt megyünk haza, és mivel nekem nem
sikerült rávenni a kicsit, hogy induljunk, megkértem Elisa-t, hogy beszéljen
vele. Ennek egy kisebb verekedés és kiabálás lett a vége, de elintézték maguk
között, és végül a legkisebb is hajlandó volt elindulni. Nagyon durcásan, de
megfogta a kezemet, és elindultunk haza. Közben a nővére próbálta nyugtatni,
hogy hétvégén majd annyit játszik a barátaival, amennyit szeretne, mert valami
születésnapi zsúrra hivatalos. Mire félútig elértünk, már le is higgadt, és
ugyanolyan jókedvű volt, mint előtte. Otthon segítettem nekik a házi
feladatban, Kelemennel együtt olvastuk az olvasókönyvben lévő szavakat, nagyon
helyes volt. A két nagy megcsinálta egyedül is a házit. Aztán fél 6-kor már
haza is jött az anyuka, elvitte a legnagyobbat az egyik barátjához, ott lesz
majd egész hétvégén. Én maradtam a két kicsivel, de Kelemen borzasztóan
hiperaktív volt, úgyhogy leginkább vele kellett valamit kezdeni. Kitaláltam,
hogy játszunk, úgyhogy elővette a kifestő-könyvét, és együtt nekiálltunk
színezni. Mikor az anyuka hazajött, Kelement elküldtük fürödni, az én
felügyeletem alatt, közben vacsorát főztünk, aztán mikor a gyerekek már ettek,
én elmehettem haza.
Sajnos, az anyuka azt mondta, még mindig nem biztos, hogy
maradhatok, mert az apukának megígérte, hogy dönthet, és ő bármennyire is
szeretné, hogy maradjak, elég valószínű, hogy a pasi mást fog választani – egy
válás után nem mindig könnyű és zökkenőmentes. Az apuka ugyanis elég sok
dologban direkt az ellenkezőjét csinálja annak, amit az anyuka szeretne. Jó
tanácsként azt mondta, legközelebb, ha munkát keresek, ne nagyon hangoztassam,
hogy Kelet-Európából jövök, mert a franciák nem feltétlen bíznak akkor bennem.
Nem nagyon mondtam neki, de azért eléggé felhúztam magam ezen. Tudom, hogy
minden diszkrimináció ilyen – örülök, hogy eddig csak ilyen szinten
tapasztaltam –, és mindig kiborulok rajta, de itt és most velem történt, és
eléggé felhúztam magam. Persze, ebben az esetben nem azért nem kapnám meg a
munkát, mert magyar vagyok, hanem mert kissé zűrös a család élete, és nem
nagyon tudnak megegyezni. Lényeg a lényeg, az anyuka most kifizetett, a tegnapi
meg a mai melóért, összesen kerestem 72 eurót. A többi majd hétvégén kiderül,
azt mondta. Nem rossz, mi? Úgyhogy, teli zsebbel és kicsit fáradtan
hazaballagtam, olyan 7 óra után.
Itthon JB nagyon finom vacsorával
várt, gombás spagettit ettünk. Kivételesen, most nem ment haza hétvégén, mert
holnap valami lakásavatóra hivatalos. Én örülök neki, mert legalább nem leszek egyedül
hétvégén. Viszonylag korán lefeküdtem, mert eléggé fáradt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése