Liberté, Égalité, Fraternité.
Kivételesen egyben írok a hétvégéről, mert velem kapcsolatban nem történt
semmi fontos, de Franciaországban pedig valami rendkívül fontos történt, inkább
arról akarok most írni, mert eléggé foglalkoztat. Amit rólam és a hétvégémről
tudni kell, az annyi, hogy:
- szombaton Danival elmentünk a plázába a Part-Dieu-höz, és én vettem egy hajszárítót
- aztán lebetegedtem, de annyira, hogy szombat este és vasárnap egész nap alig bírtam mozogni, csak feküdtem az ágyamban és köhögtem folyamatosan
- Dani csinált nekem vacsorát szombaton és vasárnap egészen estig itt maradt, hogy ne legyek egyedül, és hogy ápoljon kicsit
- tanulni nem sokat tudtam, egyrészt, mert folyamatosan a híreket olvastam, másrészt, mert iszonyatosan beteg vagyok és nem jutottam odáig, hogy megkeressem a könyveimet
- JB szokás szerint megérkezett vasárnap este, őt is sokkolta, ami Párizsban történt, de szerencsére neki sem volt ott közelebbi hozzátartozója
 |
| forrás: Le Monde |
Tehát, a lényeg, hogy Párizsban
borzalmas terrortámadás történt, hat helyszínen, három csoportba szerveződött
terrorista robbantott, lőtt, egyszóval gyilkolt. Több, mint száz halott, több
mint háromszáz sebesült a végeredmény. Az események után hatalmas volt a káosz,
de leginkább Párizsban – ezt is csak a hírekből gondolom, nem beszéltem
senkivel, aki ott lakik. Ott teljes kijárási tilalmat rendeltek el, az egész
város gyászba öltözött a hétvégére, nem nyitottak ki a múzeumok, az iskolák,
semmilyen közintézmény. François Hollande köztársasági elnök rendkívüli
állapotot rendelt el három napig az egész országban, ami fokozott készültséget
jelent, rengeteg rendőrt és katonát vezényeltek ki az utcára. Itt Lyonban nem
volt sem kijárási tilalom, a boltok is kinyitottak, az egyetlen dolog, amiben
az itteni életre kihatott a párizsi borzalom, hogy minden tüntetést,
megemlékezést, gyűlést, futóversenyt, egyszóval minden eseményt, ahol sok ember
gyűlhet össze, lemondtak és megtiltottak.
Elég kettős érzés volt szombaton
kimenni a városba. Danival elmentünk vásárolni, sütött a nap, az emberek
beszélgettek, itt semmi nem emlékeztetett rá, hogy az egész francia népet
megrázó tragédia történt. Mi is próbáltuk kerülni a témát, de egyszerűen nem
lehetett. Annyira nyomasztó az egész, hogy bármikor, bármi megtörténhet. Hiszen
az összes áldozat csak szórakozni szeretett volna péntek este. Végig úgy
járkáltam a plázában, hogy azt néztem, honnan ugorhat elő valaki és
változtathatja hirtelen az egész épületet temetővé. Az emberek arcán persze
látszott, hogy őket is nyomasztja a dolog, csak próbálják nem mutatni,
kikerülni. El lehet felejteni néhány percre, és örülni, nevetni, beszélgetni
vidám dologról, de aztán meglátsz egy újságot, a címlapján a Párizsban készült
képekkel, és rögtön rájössz, hogy nem, ezt nem lehet elfelejteni. Most nem volt
kedvem vásárolgatni, pedig eredetileg azt terveztem, hogy több üzletbe is
benézek. Gyorsan megvettük a legfontosabb dolgokat, aztán hazamentünk, mert
mégiscsak a négy fal között érzi ilyenkor a legjobban magát az ember.
 |
| forrás: Le Monde |
Persze, ezt nem lehet az
örökkévalóságig csinálni. Igaza van minden párizsi lakosnak, akik a tilalom
ellenére kimennek az utcára megemlékezni. Nem lehet félelemben élni, nem lehet
bezárkózni a négy fal közé. Mégiscsak egy szabad országban élünk, ezt egy tucat
terrorista nem akadályozhatja meg. Ugyanis Párizsban a kijárási tilalom
ellenére rengetegen gyűltek össze, először a terrortámadások helyszínén, aztán
leginkább csak a Place de la République-n,
hogy megemlékezzenek az áldozatokról. A legtöbb francia most azt hangoztatja,
hogy nem szabad félni, nem ijedünk meg tőlük, akkor is éljük az életünket
ugyanúgy, ahogy eddig. A médiából is folyamatosan az összefogás, a tolerancia,
az együttérzés üzenete árad. Franciaország méltó módon emlékezik a támadás
áldozataira, akik sokszínűségükben tökéletesen reprezentálják a társadalmat:
volt köztük muszlim, törzsgyökeres francia, fekete, rengeteg külföldi
állampolgár, és még sorolhatnám. Én meg csak bámulok, hogy milyen hatékonyan
képes kezelni egy ilyen borzalom utáni közhangulatot a francia állam. A
politikusok rögtön bevették magukat Versailles-ba, hogy megoldást találjanak, a
titkosszolgálat és a rendőrség gőzerővel nyomozni kezdett potenciális segítők
után, az újságokban és a Facebookon mást sem olvasni, csak, hogy szeressük
egymást, mert ilyenkor össze kell fogni, ezen kívül valamilyen szinten
biztonságérzete van az embernek az utcán, mert kb. minden sarkon áll egy
rendőr. Persze, a francia szélsőjobb sem tétlenkedik, és a buta, egyszerű
embereket be is hülyítik a „minden bevándorló potenciális terrorista” dumával,
mintha a bevándorlást és a terrorizmust lehetne egy lapon említeni. Az eddig
azonosított támadók mind francia vagy belga állampolgárok voltak, csak úgy
megjegyzem. Ráadásul, a sok szerencsétlen ember Szíriából mi elől menekülne, ha
nem ezek elől? Ebbe inkább most nem mennék bele, elegem lett már a
menekült-vitából otthon. Majd egyszer írok erről is, ha lesz kedvem és időm rá.
Azt hiszem, nagy vonalakban ennyi a lényeg Franciaország terror-hétvégéjéről. A
lényeg, hogy én is jól vagyok, Lyon is jól van, csak még a sokk alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése