Better days are coming.
Reggel aludtam kb. 10-11-ig, de
már megreggeliztem, mire JB hazaért a délelőtti óráiról. Délután a blogommal
szórakoztam, aztán elkezdtem készülődni, ugyanis ma volt az állásinterjúm egy
anyukával, akihez az az anyuka ajánlott be, akinél eddig babysitterkedtem.
A péntek délelőttöm és délutánom
elég nagy ijedtségben telt, ugyanis olvastam a híreket, hogy Malin egy
szállodában terrortámadás volt, rengeteg francia vendég veszélybe került, a
terroristák túszokat ejtettek és lövöldöztek. Messze van, persze, de az egész pont hogy nem
messze kezdődött, úgyhogy nincs túl nagy biztonságérzete az embernek. JB sincs
teljesen rendben (ahogy szerintem senki nincs rendben most ebben az országban),
azt mondta, a metrón látott egy „gyanús alakot”, és hirtelen végiggondolta az
egész életét, ha esetleg a következő néhány percben meghalna. Azt mondta, nem
fog megijedni, nem fog otthon maradni, bezárkózni, akkor már inkább meghal,
minthogy félelemben éljen. Ebben teljesen igaza van, de azért mégsem élet az
ilyen, amikor a metrón azon gondolkozol, hogy mindent jól csináltál-e, és hogy
mindenkitől elbúcsúztál-e rendesen…
Mire el kellett indulnom, addigra
rendbe jöttem lelkileg, először is kikapcsoltam minden hírforrást, ami csak
tovább idegesítene. A busz, amivel menni akartam, természetesen nem jött
időben, úgyhogy alapból 10 perces késéssel indultam, de azért reménykedtem
benne, hogy időben odaérek. Végül nem késtem sokat, csak 5 percet, az még
belefért. Nagyon szimpatikus anyuka volt, a kisfiával, a három éves Rafaellel
várt, leültünk beszélgetni a nappaliba. Hamar kiderült, hogy neki december
10-től január elejéig kellene babysitter, ami nekem pont nem jó, mert elvileg
december 15-én repülök haza. Azért abban maradtunk, hogy ha esetleg addig kell
neki egy-egy alkalomra valaki, akkor majd szól. Nem is maradtam sokáig náluk
így, nem volt sok értelme. A kisfiú nagyon aranyos volt, elég szégyenlős volt
és ezerrel produkálta magát, de hát ilyenek a kicsik.
 |
| www.weheartit.com |
Hazafelé rekordmennyiségű
rendőrautót (talán hatot kb. negyedóra alatt) láttam szirénázva száguldozni a
városban, emiatt elég rossz kedvem lett, és nagyon siettem haza. Bevásároltam a
Carrefour-ban, mert hétvégén nem nagyon tervezek sehová menni, csak tanulok
szerintem. JB este elment egy barátjáért az állomásra, aztán együtt mentek
Valentin-hoz bulizni. Azt mondta, onnan majd tovább mennek valahová együtt, és
csatlakozzak hozzájuk később. Én, miután az utcánkban is láttam egy rendőrautót
járőrözni, inkább nem mentem sehova. Tudom, hogy butaság emiatt nem kimozdulni,
és tényleg nincs igazi veszély, mert itt, Lyonban még nem is történt semmi, és
egyelőre nem sok a valószínűsége, hogy történni fog akármi is, de nem tudom leírni
a hangulatot, ami a városban van, ehhez tényleg itt kell lenni. Jövő hétre
összeszedem magam, de délután kb. fél órán keresztül folyamatosan szirénát
hallottam, amíg a városban voltam, és amúgy is érzékeny vagyok ilyesmire, ez
pont eléggé megviselt. Biztosan tudtam, hogy képtelen lennék jól érezni magam
JBékkel. Eredetileg úgy volt, hogy nálunk lesz a buli, aminek nagyon örültem
volna, de sajnos valamiért lefújták. Jövő héten szervezek majd valamit hozzánk,
mert ránk fér valami kisebb összejövetel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése