Ma reggel szépen felkeltem fél
8-kor, hajat mostam, összepakoltam a cuccomat, kávét főztem, aztán rohantam a
buszhoz. Muszáj volt ma is a korábbival elmennem, mert amivel normál esetben
mennék, azzal késnék 5-10 percet, és Guioux megint kiakadna, azt meg inkább nem
kockáztatom.
 |
| www.weheartit.com |
Olyan hamar odaértem a
villamoshoz, hogy úgy döntöttem, beszaladok a nyomtatós-fénymásolós
önkiszolgálós üzletbe, és beszkenneltetek egy papírt, amit Madame Fucci-nak
kell elküldenem majd. Bementem, megkértem a nőt, hogy szkennelje be, ő meg is
tette, de amikor a hordozható winchesteremet akarta a számítógéphez
csatlakozni, nem ismerte fel a gép. Megpróbálta egy másikkal is, úgy sem
működött, ezek után közölte, hogy akkor sajnálja, de nem tud segíteni. Mondtam,
hogy de hát beszkennelte, legyen szíves átküldeni nekem emailben, ha már ott
van a gépen. Erre közölte, hogy „on fait
pas ca” (olyat nem csinálunk), és azt mondta, az egyetlen esélyem, ha
viszek egy másik adathordozót. Nagyszerű. Nincs is másik adathordozóm,
mellesleg biztos vagyok benne, hogy nem az én hordozható winchesteremmel volt
baj, hanem az ő számítógépével, mert nálam otthon működött. Na, mindegy, majd
holnap futok még egy kört... (mint mindig)
Az első óra anthropologie de la santé volt, megint az anthropologie de la mort-ról volt szó, folytattuk a haldoklás, a
halál, az élők, a halottak témaköréről való diskurzust, és meg kell mondanom,
elég érdekes volt. Mondjuk, Axel Guioux-nak nem nagyon van olyan órája, ami ne
lenne érdekes.
A második órán, anthropologie de la nature-ön filmet
néztünk, perui indiánokról és a gyógyítási módszereikről. Ugyanis ők még a
hagyományos orvoslást gyakorolják, az erdőben talált növényekkel gyógyítanak,
és arról beszéltek, hogy ezt a tudományt hogyan sajátítják el, és miért fontos
megőrizni. Érdekes volt a téma, de mint dokumentumfilm, nem volt túl jó, mert
halál unalmas volt, minden információt kb. hatszor ismételtek el benne a
különböző szereplők.
Óra után úgy volt, hogy
Audrey-val beülünk a könyvtárba, és elkezdünk dolgozni a beadandónkon, de aztán
mégsem mentem vele, mert felesleges lett volna. Egy cikket kéne elolvasnom,
amit nem nyomtattam még ki, számítógép meg nem volt nálam, úgyhogy csak otthon
tudom megcsinálni. Azt beszéltük, hogy holnap összeülünk, de úton hazafelé
rájöttem, hogy én nem érek rá, mert portugálom van akkor, amikor gondolták. Nem
baj, majd kitalálunk valamit.
Itthon egész délután tanultam,
leginkább portugált, mert ugye a múlt heti órát kihagytam, és nem ártana kicsit
összeszednem magam, mert eléggé le vagyok maradva. Igazából minden nap elő kéne
vennem és tanulnom, csak hát olyan nehéz erőt meríteni hozzá…
 |
| www.weheartit.com |
Este JB eszméletlen finom
vacsorát csinált, rizottót és csirkét sütött mellé, tényleg nagyon finom volt.
Dani beugrott olyan 10 fele, most ért haza Magyarországról, és átadta a
csomagot, amit Anyáék küldtek. Nagyon-nagyon örültem neki, kaptam
Mikulás-csomagot is, meg vaníliás kávét, meg IKEA-s karácsonyi szalvétát (?) és még saját,
paloznaki diót is. A diót látva egészen meghatódtam, mert rám törtek a
gyerekkori emlékek, amikor Nagyapóval diószedő-versenyt rendeztünk a kertben.
Mostanában mindenki nélkülem szedi a diót, mert sosem vagyok otthon
ősszel...
Ennyi volt a napom nagyjából, a
holnapi elég pörgős lesz, úgyhogy be is fejezem az írást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése