French administration sucks.
Ma reggel felkeltem 9-kor, mert
el kellett intéznem néhány dolgot a városban. Sajnos nem sikerült korán
elindulnom, mert sok időbe telt, amíg összekészülődtem, hajat mostam, stb. Végül
dél körül kiléptem az ajtón.
A Part-Dieu-höz mentem, ugyanis múlt héten kaptam a francia
adóhivataltól egy csekket, hogy fizessek be 1014 eurót (igen, kb. 304 000 Ft )
december 15-ig, taxe d’habitation (lakásadó)
néven. Először azt hittem, hogy valami tévedés, de amikor kiderült, hogy ilyen
tényleg létezik, és minden bérlőnek kell egy évre visszamenőleg fizetni, akkor
kicsit megijedtem. Beszéltem JB-vel is, a főbérlőnek is írtam, és mind ketten
állították, hogy ennyit nem fizettethetnek ki velem (megjegyzem, nem nagyon tudnám
kifizetni, ha akarnám sem), valahogy elszámolták. JB nagyon erősködött, hogy az előző lakótársaimnak is fizetniük kell, de mivel az ő nevükre nem jött semmilyen
papír, nem nagyon tudom rajtuk behajtani. Kénytelen voltam utánanézni a
dolognak, de az interneten nem nagyon találtam megoldást, úgyhogy úgy
döntöttem, személyesen veszem kézbe a dolgot, és bemegyek az adóhivatalhoz
reklamálni.
Elbuszoztam a Part-Dieu-höz,
egészen pontosan valami Cité d’État
nevű épülethez, amelyben az adóhivatalnak is voltak irodái. A recepción
elmondtam, hogy miért jöttem, kaptam egy sorszámot, aztán leültem. Mikor
ránéztem a papírra, kicsit rosszul lettem, ugyanis az volt ráírva, hogy 35-en
várakoztak még előttem. Nagyszerű. Semmi könyvet, semmit nem vittem a
telefonomon és a papírjaimon kívül, úgyhogy jobb híján csak zenét hallgattam
1,5 órán keresztül – ennyit kellett várni. Nagy nehezen végre én következtem,
egy fiatal nő irodájába kellett mennem, elmagyaráztam neki a helyzetemet, ő meg
kitöltetett velem néhány papírt, írt egy kérvényt, és továbbította a
központnak. Be kellett jelentenem, hogy nincsen jövedelmem, diák vagyok, és
hogy a szüleim nem Franciaországban élnek, így elvileg csak 57 eurót kell majd
fizetnem. Máris jobb, mint az 1014 euró. A nő megígérte, hogy megsürgeti a
központot, hogy még időben küldjenek egy új csekket, de ha december 10-ig nem
kapok semmit, akkor hívjam fel őket. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogom
megúszni telefonálgatás és még egy kis rohangálás nélkül, de remélem nem lesz
igazam.
Ettől függetlenül iszonyatosan
örültem, hiszen úgy is fel lehet fogni a dolgot, hogy megspóroltam 957 eurót. Ezen
felbuzdulva átsétáltam szépen a plázába, visszamentem a Primark-ba, hogy
megvegyem a gyönyörű bordó kabátot, amit tegnap láttam, és egészen olcsó volt. A
nagy kabátvásárlásból végül az lett, hogy két hatalmas zacskóval, és jóval
kevesebb pénzzel távoztam a boltból, de mivel augusztus óta nem voltam
vásárolni, úgy éreztem, hogy pont ideje volt. Természetesen a kabátot is
megvettem, de vettem hozzá egy sálat, vettem még egy ruhát, egy inget, egy
pulcsit, néhány fülbevalót… Nagyon boldogan jöttem haza, a vásárlás tényleg fel
tudja tölteni az embert.
 |
| www.weheartit.com |
Ennél jobban csak a tiszta lakás
látványa dobja fel a napomat, úgyhogy miután megebédeltem itthon, gyorsan
elkezdtem takarítani. JB közben már hazament, mialatt én az ügyemet intéztem,
írt egy sms-t, hogy valószínűleg pont elkerüljük egymást. Nagyon szépen
kitakarítottam a lakást, a konyhaszekrényben meg rendet raktam, mert JB már
annyi mindent hozott, hogy alig férünk el. Ezt eddig elképzelhetetlennek
tartottam, tavaly egész évben kongott a szekrény meg a hűtőszekrény is, max. 1-2
napig volt majdnem tele, de olyan sosem volt, hogy folyamatosan, több héten
keresztül legyen itthon kaja. Este Danival Friends-maratont tartottunk, és ez
azt jelentette, hogy végre elkezdődött a hétvége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése