 |
| www.weheartit.com |
Felkeltem 6-kor, pedig tegnap későn feküdtem le és nagyon
féltem, hogy ma nem fog sikerülni a korai ébredés. Szerencsére a fél órán
keresztül ötpercenként csörgő ébresztőm megtette a hatását, a sokadik csörgést
meghallottam, és felkeltem időben. JB tegnap nagyon rendes volt, azt mondta,
legkésőbb 7-kor felkelt, de végül szerintem én ébresztettem fel őt, mert hallottam,
hogy mocorog, miközben készülődtem.
Időben beértem órára is, a civilisation des pays lusophones volt ma az első. Csoportmunkában
kellett dolgoznunk, kétfős csoportokban, cikkeket kellett olvasnunk
Portugáliáról és azok alapján fogalmazást írni. Én egy nagyon szimpatikus
lánnyal kerültem össze, először mindketten elolvastunk 3-4 cikket fejenként,
kijegyzeteltük őket, aztán együtt összedobtuk a fogalmazást. Igazából a
munkamegosztás olyan 30%-70% volt az ő javára, mert nagyon pörgött. Miután
befejeztük a jegyzetelést, az ő fejében már meg is volt a vázlat, aztán arra
jutottunk, gyorsabban végzünk, ha ő ír, mégiscsak az ő anyanyelve a francia. Ezek
után ő írt, mint a gép, én csak annyit csináltam, hogy adogattam neki
sorrendben a jegyzeteket, és a végén átolvastam a kétoldalas esszét, amit
összehozott. Annyira nem volt ellenemre a dolog, mert így nem fáradtam el
túlzottan az órai munkában.
Óra után mentem a könyvtárba, mert Bastien-nel és Audrey-val
találkoztam, hogy megbeszéljük a beadandónkat, és remélhetőleg kitaláljuk, hogy
ki miről ír benne. Audrey késett kicsit, addig mi Bastien-nel mindenféléről
beszélgettünk. Kérdezte, hogy haladok a kutatásommal, meséltem neki, hogy nem
nagyon, ő pedig megígérte, hogy majd megpróbál bejuttatni egy megbeszélésre
azokhoz, akik a lyoni menekültes tüntetéseket szervezik. Most igazából
próbálják kitalálni, hogy mi legyen, mivel a rendkívüli állapot miatt tilos
mindenféle tüntetés Franciaországban. Párizsban hatalmas botrányok vannak most
emiatt. Közben még kerestünk néhány egyesületet, akik menekültekkel
foglalkoznak, hogy legyen B-terv is, bár már eléggé kifutottam az időből. Azért
még mindig nem késő, van két hetem.
Nemsokára megérkezett Audrey is, és nekiláttunk a munkának. Kiderült,
hogy én foglalkoztam a legtöbbet a dologgal, mert én találtam egy csomó cikket,
a többiek nem nagyon kerestek semmit. Az első két óra emiatt azzal ment el,
hogy ők cikkek és könyvek után nyomoztak a könyvtárban, amik esetleg szóba
jöhetnek, én pedig olvasgattam azokat, amiket eddig találtam. Végül nagy
nehezen összeraktunk egy vázlatot, de még nagyon sok meló van az egésszel,
úgyhogy megpróbáljuk majd kikönyörögni a tanártól, hogy hadd adhassuk le egy
héttel később. Így ugrott a tervem, miszerint a héten megírom a saját részemet,
kénytelen vagyok elhalasztani jövő hétre. Nem baj, ha jövő héten péntekig kész
leszek vele, az már nagyon nagy haladás.
 |
| www.weheartit.com |
Miután befejeztük a munkát, Audrey hazament, Bastien leült a
Forum-on olvasni, én meg elmentem a menzára valami ebéd után nézni. Az egyetlen
meleg étel a menzán, az a pizza, úgyhogy most azt ettem. Nem tudom, ki próbált
már műanyag evőeszközzel pizzát enni, hát meg kell mondjam, elég nagy kihívás. Az
egésznek az lett az eredménye, hogy a művelet felénél a villának kitört mind a
négy foga, ebből kettőt majdnem lenyeltem. Nagy nehezen azért megküzdöttem, és
sikerült nagyjából szeletekre vágni a pizzát, hogy aztán megehessem.
2-kor aztán már ott voltam órán, a mostanira nem tudtam
elolvasni a szövegeket, pedig érdekes volt a téma, természeti katasztrófákról
volt szó, de leginkább arról, hogy az emberek hogyan dolgozzák fel őket. A
tanár megint nagyon vitatkozós kedvében volt, de a két lány, akik előadtak,
elég jól állták a próbát.
Óra után rohantam a villamosra, mert megígértem a Daninak,
hogy ma délután segítek neki télikabátot venni, és előtte még be kellett
ugranom kinyomtatni néhány cikket. Nagy pechem volt, mert a számítógép nem ismerte
fel valamiért a hordozható winchesteremet, úgyhogy nem tudtam kinyomtatni, amit
szerettem volna. Elég idegesen mentem a buszhoz, ami pont az orrom előtt ment
el, ettől még jobban felment bennem a pumpa, de gondoltam, nem baj, 10 perc
múlva jön a következő. Hát nem jött. Aztán 20 perc múlva sem jött. Már 22 perce
fagyoskodtunk a buszmegállóban, mikor végre begurult a busz, és a sok ember fel
is tömörült rá. A baj csak az volt, hogy a sofőr most fejezte be a műszakot, ő
leszállt, a váltás pedig még nem volt sehol. Úgyhogy minimum öt percet álltunk
még a sofőr nélküli buszon, és vártuk, hogy valami történjen. Közben, egy üres
busz száguldott el mellettünk: azon sofőr volt, csak utasok nem. Teljesen
abszurd volt a dolog, senki nem értette, miért nem állt meg, hogy felvegyen
néhány utast legalább, akkor mindenki kényelmesen utazhatott volna… Nagy
nehezen végül felbukkant a sofőr és néhány perccel később elindultunk, de így
is több mint fél órát késtem.
 |
| www.weheartit.com |
Szerencsére Dani nem várt rám, időben szóltam neki, hogy
mikor induljon el, így nagyjából egy időben értünk oda. Végigjártunk rengeteg
üzletet, végül a Primark-ban találtunk neki egy nagyon szuper és nagyon olcsó
kabátot. Én is láttam egy gyönyörűt 21 euróért, de nem vettem meg, mert nagyon
fáradt voltam, és nem hogy vásárolni, de járni sem volt erőm.
Nagyon örültem, mikor végre hazaértem, és leülhettem a
szobámban a sorozatom elé. Iszonyatosan fárasztó ez a csütörtök, főleg azért,
mert reggel 7-kor elmentem itthonról, és csak este 7-re értem haza. Szerencsére
holnap nincs órám, úgyhogy ki tudom magam pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése