Keep moving forward.
Szombat:
Reggel viszonylag korán, fél 10-kor keltem, mert Danival megbeszéltük, hogy
elmegyünk futni. Így is lett, nemsokára már a parkban voltunk, összesen több
mint 6 km-t futottunk. Nekem iszonyatosan fájt a lábam – részben a tegnapi
futástól szerintem –, úgyhogy majd’ meghaltam, és a második kiskört alig bírtam
a Dani (lassított) tempójában futni, de aztán vége lett, és összességében
rekordidőt futottam még így is. Utána kiterültünk a fűre, aztán néhány felülés
és fekvőtámasz után hazaindultunk. Itthon JB épp ebédet főzött, úgyhogy én még
mielőtt fürödtem és átöltöztem volna, az asztalhoz ültem, megvártam, amíg kész,
aztán együtt ettünk. Dani közben visszafutott a koleszba. JB nagyon finom
ebédet csinált, töltött cukkinit, a töltelék tejszínes tonhal volt. Nem annyira
szeretem a halat, de ez a cukkinival elég jól sikerült. Délután megpróbáltam
valamennyit haladni a tanulmányaimmal, aztán skypeoltam anyáékkal is.
Közben felhívott az anyuka, akiknél babysitterkedtem a héten, a
végleges válasszal, hogy maradhatok-e vagy nem. Végül úgy döntöttek (erre azért
eléggé számítani lehetett), hogy nem maradhatok, másik lányt vettek fel, mert
az apuka vele találkozott is, velem pedig csak telefonon beszélt – nem lett
volna semmi akadálya részemről a személyes találkozónak, de mindegy, nem
akadékoskodok. A lényeg, hogy az anyuka ötvenszer bocsánatot kért, ő nagyon
szerette volna, ha maradok, de kénytelen a volt férjét is belevonni a döntési
folyamatba. Pozitívum, hogy megígérte, minden kisgyerekes barátnőjének megadja
a telefonszámomat, és ha valakinek babysitter kell, majd beajánl. Ennek én
nagyon örültem, és igazából a pénz miatt most nem kell aggódnom (mivel megjött
az ösztöndíjam), simán kijövök januárig, meg még annál tovább is. Azért majd
megpróbálok másik melót keresni, de majd csak az után, hogy az egyetemi dolgaim
sínen vannak, mert mégiscsak a tanulás a legfontosabb. Így is kerestem a három
alkalommal elég rendesen, konkrétan egy havi étkezésemet megoldom belőle.
Este JB elment valami házibuliba,
csak holnap reggel jön haza, Dani meg átjött carbonara spagettit enni és
Jóbarátokat nézni. Szokásos szombat este.
Vasárnap: Ma semmi
érdemlegeset nem csináltam, de tényleg. Dél körül indítottam be az életem,
amikor JB hazajött, de akkor sem nagyon haladtam a dolgaimmal, leginkább az
otthoniakkal beszéltem, blogoltam, és próbáltam felkészíteni magam a tanulásra,
de végül nem lett belőle semmi. Majd holnap.
Este kivételesen kihagytam a Courir á Lyon edzését, mert a héten már
négyszer futottam (összesen 21 km-t), és tegnap is pont eléggé megerőltettem a
lábaimat, ma nincsen rá szükségük. Így, hogy nem kell csütörtökön gyerekekre
vigyáznom, el tudok menni este a parkba edzeni. És holnapra is be van tervezve
egy futás, ha ma is mentem volna, akkor az túl sok egymás után, a térdemnek nem
tett volna jót. Nagyjából ennyi volt a napom, este JB megint levest főzött,
összeturmixolt minden zöldséget, amit a konyhában talált, de nem lett annyira
rossz, amennyire hangzik, mert a sárgarépa dominált, úgyhogy túlnyomó répa-íze
volt a levesnek. A gond az, hogy más kaja nem nagyon volt itthon, úgyhogy most
is ölni tudnék valami normális vacsoráért, mert még mindig éhes vagyok, de majd
holnap főzök valami finomat. Ennyi volt a hétvégém, holnap új hét, és van
ezermillió tennivalóm, úgyhogy most el is megyek aludni. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése