I just want to go back to bed.
Reggel először felkeltem Danival
fél 7-kor, mert neki 8-tól volt órája, addigra vissza kellett érnie az INSA-ra. Aztán még tudtam aludni egy órát, mi a
Vicával csak 8-kor keltünk, mert neki meg negyed 10-kor indult a vonata. Összekészülődtünk
szépen, csöndben, aztán 9 előtt egy kicsivel el is indultunk az állomásra.
Feltettem a vonatra, én onnan mentem az egyetemre. Még mindig nem gyógyultam
meg teljesen, de azért is bementem a paléoanthropologie-ra,
mert kellenek a jegyzetek, ha át akarok menni a vizsgán.
Egészen hamar odaértem a campus-ra, pont időben ott voltam órán is. Szokás
szerint borzasztóan unalmas volt az egész, és halálra untam magam. Most ott
tartunk, hogy hol laktak az ősemberek, meg a barlangfestményeket vettük… A néni
egy órát áradozott arról, hogy milyen gyönyörűen festettek, és azt is kijelentette, hogy milyen kár,
hogy csak képeket mutathat nekünk, nem igazi tárgyakat. Minden vágyam élőben
látni a csontokat, meg a faragott köveket, tényleg. Szerencsére egyszer ennek
az órának is vége lett, én meg – mivel még mindig nagyon rosszul éreztem magam
– úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Még enquete
ethno lett volna, de erről sem hiányoztam még egyszer sem, és most tényleg
muszáj volt hazamennem, mert holnap nagyon-nagyon hosszú napom lesz.
Ahogy beléptem a lakásba,
eldöntöttem, hogy takarítani kell, nincs mese. Már nagyon régóta halogatom,
részben a betegségem miatt, és most kivételesen elég energiát éreztem hozzá. Nem tart
sokáig összeporszívózni, maximum fél óra csak. Mikor épp kezdtem volna hozzá,
JB hazaért, azt mondta, ő gyorsan csinál egy nagy salátát, de szóljak, ha segíteni
kell. Végül én kitakarítottam a fél lakást, ő befejezte, amit elkezdtem, és
hagyott nekem ebédet is. Mindenki jól járt. A délután hátralévő részében
próbáltam behozni a bloglemaradást, mert még mindig el vagyok úszva, mostanában
nagyon kevés időm van írni. Aztán korán le is feküdtem, mert holnap 6-kor kell
kelnem, és semmiképp nem aludhatok el.
#Paris: Amúgy, ma reggel megint
felrobbantotta magát egy nő Párizsban (civil áldozat nem volt, a nővel együtt
összesen három terrorista halt meg, a többit letartóztatták), több órás rendőri
akció volt a pénteki terrortámadás helyszínétől nem messze. Iszonyatosan
félelmetes, ami történik, ráadásul mindenféle pletykák keringenek, mert
mindenki fél, tényleg szörnyű a helyzet. Hétfőn JB úgy jött haza, hogy
bombariadó volt a Part-Dieu-nél, de aztán kiderült, hogy csak pletyka, nem
történt semmi. A város még mindig tele van rendőrökkel, úgyhogy igazából
biztonságban vagyunk. Egész Franciaország pánikol szerintem, attól függetlenül,
hogy mindenki tudja, nem szabad, mert pont ezt akarják elérni a terroristák, de
hát mit lehet tenni… Elég nehéz tényleg nyugodtnak maradni azok után, ami múlt
héten történt, meg azok után, hogy a miniszterelnök azt nyilatkozta, bármikor
újra lecsaphatnak, és ő nem megijeszteni akar senkit, de vegyük tudomásul, hogy
ez a helyzet. Tudomásul vesszük, és vigyázunk magunkra. Ennyit tudunk tenni
igazából.
 |
| www.weheartit.com |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése