Make today amazing.
Ma reggel kivételesen felkeltem
8-kor, hogy el tudjak még menni futni. Úgy látszik, ez az optimális időpont,
mert ha van valami erős motiváció, akkor sikerül 8-kor is felkelnem. Eredetileg
persze valamivel hamarabb terveztem, de nem baj, 10 perc lazulás még belefért. „Kipattantam”
az ágyból, felöltöztem gyorsan és még a reggeli kávé előtt lenyomtam egy
ébresztő 4 km-t a parkban. A végén alig bírtam hazasétálni, de nagyon jól
esett.
 |
| www.weheartit.com |
Miután megfürödtem, felöltöztem,
kimentem a konyhába reggelit csinálni, közben olvasni az egyik szöveget a mai
előadáshoz, mert tegnap már nem maradt rá időm. Egyszer csak JB haverja,
Guillaume jött be, adott jóreggelt puszit, és teljesen elámult, hogy „te még
mindig tanulsz?!”, aztán csatlakozott és együtt kávéztunk. Kiderült, hogy
miközben én futottam, JB elment órára, és csak olyan fél 12 fele fog hazaérni. Én
miután megittam a kávémat magára hagytam Guillaume-ot a konyhában, mert nagyon
szorított az idő, 11-re a könyvtárnál kellett lennem, hogy a többiekkel még átfussuk
az előadást. Nem sokkal később bejött elbúcsúzni, mert hazament, még mielőtt JB
visszaért volna. Én nem nagyon tudtam figyelni, csak gyorsan adtam egy puszit
neki, aztán fordultam is vissza a papírjaimhoz, nagyon sok dolgom volt még az
előadáshoz és egyre kevesebb idő.
Negyed 11 körül aztán elindultam
az egyetemre. Aki hiányolná a reggel 8-as órámat, annak boldogan mondhatom,
hogy ezen a héten elmaradt. Mondjuk, nem tudom, mennyi jó dolog van benne, mert
a tanítás utolsó utáni hetében lesz elvileg bepótolva, de majd valahogy
elintézem, hogy ne kelljen emiatt a három óra miatt maradnom egész hétre. Tehát,
bementem az egyetemre, hogy a többiekkel átnézzük az előadást és módosítsunk
még rajta, ha kell. Késtem negyedórát, de tudják, hogy messze lakom, úgyhogy
annyira nem volt gáz. Volt 3 óránk, hogy összerázzuk az előadást, és egészen
jól sikerült. Még egy próbát is be tudtunk iktatni. Sajnos, nekem nem sikerült
egy normális vázlatot csinálnom, és a különböző dolgok, amiket mondanom kellett
nagyjából hat különböző papíron voltak, így elég nehéz volt összeszervezni,
hogy mikor mit olvasok, hova nézek, stb., de gondoltam, majd óra előtt még
gyorsan összedobom a vázlatot. Hát, az lett a vége, hogy nem maradt időm óra
előtt ezt megcsinálni, de gondoltam, nem lesz gáz. Tegnap majdnem egész nap a
prezivel szórakoztam, mert én megint ragaszkodtam hozzá, hogy ne a power
point-ot használjuk, mégiscsak a prezi a legjobb és eddig mindenki leesett a
székről, aki először látta, szóval azzal nagyobb esélyünk volt jobb jegyet
kapni. Beüzemeltük a számítógépet, összeszedtük magunkat, amennyire tudtuk –
szegény Charlotte iszonyatosan izgult, én meg elkezdtem minden átmenet nélkül
remegni – és elkezdtük. Még óra előtt megkértük a kedves Adrian-t (már a nevét
is tudom az aranyos doktoris tanárunknak), hogy legyen szíves ne szóljon közbe,
hanem próbálja az észrevételeit az előadásunk utánra tartogatni, mert
egyszerűen ki fogunk futni az időből, ha mindenbe beleszól, ahogy szokott (múlt
órán minden harmadik mondatnál megállította a lányokat, hogy valami nem
stimmel). Amúgy kiderült, hogy sikerült a leghosszabb szövegeket tartalmazó
témát választanunk, a többieké max. 20 oldal, a miénk meg 60 volt. Nem baj.
Szóval elkezdtük. Én beszéltem először, és bármennyire utálok előadást
elkezdeni, most egész jól ment. Simon néha besegített, mert voltak olyan
momentumok, amiket nem bírtam rendesen megfogalmazni és megkértem, hogy azokat
mondja el helyettem. Végül is a megadott 30 perc helyett a mi előadásunk 50
lett, mert tényleg rengeteg infónk volt. A saját részemet így jó sok órával
utána egész jónak érzem – mármint a többi előadáshoz képest, amiket eddig
csináltam. Beszélni még mindig nem tudok rendesen, mert folyamatosan az kattog
a fejemben, hogy ezt nem így kell mondani, következésképp tényleg minden
második szót rosszul ejtek ki… Ehhez még jött az, hogy legalább hat papír volt
előttem, és folyamatosan azt keresgéltem, hogy melyikről mit olvasok, ami
lássuk be, egy előadásnál nem túl előnyös, de megoldottam. Ezekkel együtt úgy
gondolom nem volt annyira borzasztó (mint például az, amikor végig remegett a
hangom és hadartam, mert sietni kellett). Ha jobban felkészültem volna, akkor
simán megy. És ezt minden egyes alkalommal elmondom. Az előadás után jött a
neheze: Adrian észrevételei / kiegészítései. Ettől féltünk a legjobban,
Charlotte teljesen ki volt az előadás előtt, hogy reméli, mindent elmondunk,
ami Adrian szerint fontos, mert nagyon nem szeretné, ha azzal jönne, hogy
kihagytunk valamit. Ettől én is pont annyira paráztam, mint ő, mert minél több
észrevétele van Adrian-nak, annál rosszabb lesz a jegyünk. Elkezdte sorolni. Az
én részeimnél egy hibát talált, amit szerinte nem mondtam el, de
felvilágosítottam, hogy beszéltem róla, csak nem sokat, úgyhogy végül ő kért
kb. bocsánatot, hogy nem figyelt. Simonnak és a lányoknak felrótt néhány dolgot,
hogy mit hogy kellett volna, és mi nem volt eléggé kifejtve, de az én részemhez
semmi mást nem mondott, ebből pedig úgy következtettem, hogy jól csináltam. Összességében
egyáltalán nem volt sok észrevétele (lényegesen kevesebb, mint múlt héten), és
azt mondta, hogy ha közbeszólhatott volna, se tette volna olyan gyakran, mert
jók voltunk. Nagyon-nagyon örültem neki, megint sikerült jó csoportba
jelentkeznem, nem lesz rossz jegyem miattuk – remélem, nekik sem miattam.
Suli után elmentem a Danival
találkozni, kiültünk a parkba a tópartra dumálni, hozott nekem szendvicset,
gyümölcslevet és cigit, mert nem volt időm egész nap se enni, se inni, a
dohányom pedig elfogyott a nagy előadás előtti izgalomban. Egy szóval,
megmentette az életem. Nagyon szép őszi idő volt, pont olyan, amikor az ember
szívesen sétál a parkban, úgyhogy miután kikísértem a Danit a buszmegállóba, én
hazasétáltam a parkon keresztül, gyönyörű volt.
 |
| www.weheartit.com |
Itthon végre találkoztam JB-vel,
megkérdezte, hogy sikerült az előadás, aztán pár szóban elmesélte a tegnap
estéjüket, és már rohant is vissza a szobájába, mert ma neki kell nagyon
tanulnia. Egészen estig tanult, nem is tudtunk együtt vacsorázni, mert ő
rohant, és nagyon gyorsan evett, nem várt meg. Nagyjából ennyi volt a mai
napom, a legjobb dolog minden kétség nélkül az, hogy túl vagyok az előadáson,
ami azt jelenti, hogy már csak beadandóim vannak hátra, amikre még viszonylag
sok időm van. Holnap pedig nincs órám, úgyhogy addig alszom, ameddig akarok.
Végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése