Happy week-end. Sisters reunited.
Szombat:
Reggel csak egy kávét ittunk gyorsan, és közben kitaláltuk Borival, hogy
elmegyünk futni még reggeli előtt. Felöltöztünk, és irány a park. Gyönyörű idő
volt, sütött a nap ezerrel, és hideg sem volt. Futottunk egy kört a tó körül,
aztán még egy kisebbet ráadásnak, összesen kb. 5 km-t lenyomtunk. Nagyon jó
volt, Borival nagyjából ugyanazzal a sebességgel futunk. Ő mondjuk gyorsabb
kicsit, de ilyenkor bevár, és nem kell nekem sem nagyon megerőltetnem magam.
 |
| Musée des Confluences |
Hazafelé beugrottunk a szomszéd boulangerie-be,
és vettünk magunknak egy-egy croissant-t,
az volt a reggeli. Idő közben Dani telefonált, hogy nemsokára nálunk van. Olyan
3 körül ide is ért, együtt főztünk ebédet, Dani bemutatta megint
főzőtudományát, megint tejfölös-citromos csirkecombot sütött. Én csináltam
hozzá rizst, Bori meg salátát, igazi csapatmunka volt. Elég későire sikerült az
ebéd, 5-kor fejeztük be.
Este, még kitaláltuk, hogy
elsétálunk a Confluences-hez, oda,
ahol a két folyó összefolyik. Dani mindenképp meg akarta nézni a Musée des Confluences-t is, ami tavaly
december óta van nyitva, így ő még nem látta. Fel is mentünk az épület
tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás van az egész városra. Hazafelé sétáltunk, jó
sokat, konkrétan bejártuk a fél várost, közben ránk is sötétedett.
 |
| kilátás a Musée des Confluences tetejéről |
Itthon pedig
vacsora közben Jóbarátokat néztünk, és hozzá mojito-t ittunk.
 |
| Bori épp megmássza a Croix-Rousse egyik léőcsőjét |
Vasárnap:
Dani reggel nagyon korán elment, mert várta a telekocsi, ami Bretagne-ba viszi,
az anyukájához és a húgához. Én felkeltem vele, de Borit esélytelen volt
felébreszteni, na meg nem is annyira akartam, végül is, nyaralni jött, és a
nyaraláshoz hozzátartozik az alvás.
Miután Dani elment, a konyhában próbáltam
behozni a blogos lemaradásomat egy kávé mellett, de nem jutottam sokáig. Nemsokára
aztán Bori is felkelt, és elindultunk várost nézni. Először elmentünk a
Subway-be ebédelni, aztán elsétáltunk a Croix-Rousse
nevű negyedbe, mert talán az az egyetlen része Lyonnak, amit még nem látott
Bori – tavasszal elég sok helyre elmentünk, akkor is, ha borzalmas idő volt. A Croix-Rousse gyönyörű volt most is, mint
mindig, a dimbes-dombos utcákkal, a gyönyörű kilátással… Találtunk egy kávézót,
ahol napágyakra lehetett feküdni, ahonnan rá lehetett látni majdnem az egész
városra. Gyönyörű volt, a kávé nagyon finom, a pincér meg roppant kedves. Borival
folyamatosan nevettünk, annyi hülyeséget összehordtunk felváltva.
 |
| kilátás |
Jó nagyot
sétáltunk, megmásztuk Lyon legnagyobb dombját, aztán hazamentünk, még volt
időnk egy kávéra és néhány Jóbarátok-részre, mielőtt edzésre mentünk a parkba. Van
egy futós csoport facebook-on, a Courir á Lyon (Lyonban futni), akik minden
csütörtökön és vasárnap edzéseket szerveznek a parkban. Eddig még egyszer sem
voltam, de most gondoltam, Borival elmegyek, megnézzük, milyen.
Este fél 6-kor volt a találkozó a
főbejárat előtt, elég sokan voltunk. Az edzés abból állt, hogy futottunk egy
kört a tó körül (2,5 km ),
aztán volt egy kis erősítés külön lányoknak, külön fiúknak, és utána, még aki
akart, az futhatott egy kiskört a tó körül (2,5 km ) vagy egy nagy kört a
park körül (3,8 km ).
Mi az erősítés után inkább hazamentünk, mert nem bírtunk többet mozogni. A
futás még nem lett volna olyan megerőltető, de az erősítés olyan kemény volt,
hogy Borival alig bírtunk utána hazasétálni… De annál jobban esett utána a
vacsora, meg a szokásos Jóbarátok. JB nem jött ma kivételesen haza, majd csak
holnap reggel, úgyhogy miénk volt az egész lakás továbbra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése