Le 26 Octobre 2015

No school. Just shopping.

Reggel jó sokáig aludtunk, mire felébredtünk, JB már itthon volt. Olyan 8 körül érkezett, az unokatestvére hozta autóval. Bemutattam neki Borit, aztán ő a szobájában pakolászott, mi megreggeliztünk.

piknik a Parkban

Kitaláltuk, hogy ma a parkban fogunk ebédelni, mert gyönyörű idő volt. Elmentünk a Carrefour-ba, vettünk mindenféle finomságot, aztán itthon összeraktuk a piknikhez való dolgokat, felkaptunk egy pokrócot, és kisétáltunk a parkba. Nagyon jó volt, sütött a nap, igazi őszi idő volt, még kabát sem kellett, úgy felmelegedett az idő. Úgy teleettük magunkat, hogy ebéd után csak feküdtünk a pokrócon és néztük a lehulló faleveleket, nagyon jó volt. Miután pihentünk egy kicsit, visszasétáltunk a lakáshoz, lepakoltuk a pokrócot meg mindent, aztán egy kávé után elindultunk a plázába.

Borinak is vásárolnia kellett néhány dolgot, és megbeszéltük, hogy mivel mindkettőnknek most volt a szülinapja, választunk valamit, és a másik kifizeti – igazából majdnem olyan, mintha saját magunknak vennénk ajándékot, de mégsem. 

www.weheartit.com

Tehát, elmentünk a Part-Dieu-be, ahol rengetegen voltak. Először nem is értettük, hogy miért, de később rájöttünk, hogy persze, szünet van, mindenki vásárol… Bejártunk egy csomó boltot, vettünk mindenfélét. Persze, tipikus eset, hogy amikor az ember vásárolni megy, akkor alig talál valamit, így volt ez most is, annyira akartunk szülinapi ajándékot választani magunknak, hogy semmi sem volt „elég jó”. Végül azért Bori választott egy sálat, aminek a felét én fizettem, én pedig kaptam tőle egy pulcsit. Nem mondanám, hogy üres kézzel mentünk haza, sőt, annyi mindent vettünk végül (nagy részben kaját igazából), hogy alig bírtuk hazacipelni.

Gyalog sétáltunk haza, úgyhogy jó későn érkeztünk meg, de még pont volt idő összedobni egy spagettit. JB teljesen el volt ájulva, hogy mi még jobb spagettit csinálunk, mint ő, és én nem is árultam el neki a titkos hozzávalót (anya paradicsomszósza, amit nemrég küldött), hadd higgye azt, hogy mi ügyesebbek vagyunk.

Este 9 körül kimentünk a Perrache-hoz Borival, mert az egyik barátnőnknek, Dorkának – aki Grenoble-ban tanul – jött az öccse Genfből, és ilyen későn már nem volt semmi közlekedési eszköz Grenoble-ba, csak ide, Lyonba, úgyhogy megkérték, hogy hadd aludjon itt. Kimentünk Leventéért, aztán itthon megetettük spagettivel, és nem is olyan későn lefeküdtünk aludni, mert mi Borival a vásárlásban, Levente meg a sok utazásban fáradt el.