Le 14 Octobre 2015

Whatever will be, will be.

Ma végre sokáig aludhattam, mert csak fél 11-re kellett állásinterjúra mennem, és egyáltalán nem messze, úgyhogy csak 9-kor keltem. Emiatt sajnos ki kellett hagynom ma a paléoanthropologie-t, de annyira nem bántam…

Jó korán elindultam, hogy semmiképpen ne késsek el, ennek pedig az lett az eredménye, hogy már 10:10-kor ott toporogtam az utcában. Bemenni még nem akartam, úgyhogy kerestem egy padot és ott ücsörögtem negyedórát, csak fél 11 előtt pár perccel mentem be az irodába, és még így is várnom kellett kicsit. Egy Lucile nevű hölggyel volt találkozóm, aki felkísért egy irodába, a kezembe nyomott két nyomtatványt, amit ki kellett töltenem. Az egyikre az adataimat kellett beírnom, a másik egy gyerekneveléssel kapcsolatos kérdőív volt. 

Mikor készen lettem, együtt átnéztük a papírokat. Hatalmas sikerélményem volt, mert a kérdőívben csak egy hibám lett, pedig nem mindegyik kérdés volt olyan nagyon könnyű. 

www.weheartit.com

Kategóriákra voltak osztva, volt higiéniával kapcsolatos (Mikor kell kezet mosni? vagy Segíthetünk-e egy 10 éves gyereknek fürödni?), volt elsősegéllyel kapcsolatos (Szabad-e rázni a gyereket, ha elájul? WTF vagy Kit kell felhívni, ha lázas a gyerek?), volt kommunikációval kapcsolatos (Elsődleges fontosságú-e egy gyereknél a beszéd?), meg volt egyéb kategória (Szabad-e a tévé elé ültetni a gyereket, ha ideges?). Ha esetleg valaki azt gondolná, ezek közül rontottam el valamit, nem így történt, ezek a legabszurdabbak voltak, amik megragadtak a fejemben – főleg a gyerekrázás, ha elájul… –, amiben hibáztam, az annyi volt, hogy azt mondtam, a fagyasztott ételt ki lehet olvasztani szobahőmérsékleten. Mert, akármennyire így csináltam világéletemben, és még soha semmi bajom nem lett tőle, az nem túl biztonságos, a hűtőben kell kiolvasztani. Azt nem mertem felvetni, hogy ha 5-től 7-ig vigyázok a gyerekre, nem hinném, hogy két óra alatt kiolvad a kaja a hűtőben, közben meg majd szerencsétlen kislány vagy kissrác üvölt, hogy éhes… Majd megoldom. 

Aztán be kellett mutatkoznom, elmesélnem, mit csináltam eddig, hány éves gyerekekkel foglalkoztam, miért szeretném ezt csinálni, stb. Az interjú végén még volt egy szituációs kérdőív, aminél nem nagyon volt idő gondolkozni, olyan kérdések voltak, hogy Mit csinálsz, ha a két testvér összeveszik? vagy, hogy Mit csinálsz, ha a gyerek azt mondja, a szüleivel nem szokott asztalnál vacsorázni? vagy, hogy Milyen játékot játszol egy 4 évessel / 7 évessel / együtt a kettővel?. Megkérdezték még, milyen játékokat ismerek, tudom-e a rendőrség, mentők, tűzoltók számát (ennél sajnos a francia verzió még nincs a fejemben, de a 112 is elégnek bizonyult egyelőre). Nagyjából ennyi volt az egész, és elég jól sikerült szerintem. 

A végén sajnos azt mondta a nő, hogy októberben elég kevés megkeresést kapnak, és mivel én nem érek rá kedden (portugál órám van), ezért nem valószínű, hogy találnak olyan családot, akinél tudok babysitterkedni, de ha mégis, akkor majd felhív és aláírjuk a szerződést. Szóval, a munkakeresés nem fejeződött be, küldözgethetem tovább az önéletrajzaimat. De legalább annyit már tudok, hogy tudok bánni a gyerekekkel, és nem lesz belőlem rossz anya majd a NAGYON távoli jövőben. Yay.

www.weheartit.com

Az interjú után elmentem órára, Enquete ethnologique volt még 12-14-ig, ahol a tanárnő figyelmeztetett, hogy jövő hétre le kell adnunk a beadandónkat, ami a félév végi jegyünk egy részét képezi, úgyhogy au boulot! (munkára). Két oldalt kell írnunk, a felét a kutatásunkról (miért ezt a témát választottuk, mi érdekel konkrétan), a másik felét meg az idevágó szakirodalomról (milyen antropológusok foglalkoztak ezzel és hogyan). Majd hétvégén valahogy megcsinálom.

Miután hazaértem, még gyorsan elmentem futni a parkba, és csináltam egy hatalmas kört, egyet a park körül, aztán egyet a tó körül, ami összesen 6,5 km volt. Nagyon-nagyon hideg van, 6 fok, de vastag pulcsiban és hosszú nadrágban, harisnyával, ki lehet bírni. Futás közben úgyis kimelegszik az ember. Aztán itthon végigtelefonáltam a fél családot, úgyhogy másra nem nagyon maradt időm. JB későn ért haza, de együtt vacsoráztunk.