Autumn leaves.
Reggel felkeltem 9-kor
Leventével, mert a nővére, Dorka jött érte. Beszélgettünk jó sokáig a
konyhában, aztán ők elmentek a parkba sétálni, én pedig leszaladtam a boltba
néhány dologért, mert Borival szülinapi tortát akartunk sütni magunknak. Már a
receptet kinéztük tegnap, citromos csokis torta lesz, kicsit bonyolult recept,
de nagyon jól hangzik. Mikor visszaértem a lakásba, felkeltettem Borit, és közben
JB is felébredt. Azt hiszem ma volt valami órája, amire bement délután, de elég
össze-vissza intézi most az egyetemi dolgait. Elvileg nekik nincs szünet, de
gyakorlatilag egy csomó órájuk elmarad.
Miután megreggeliztünk, Borival
felkerekedtünk, és elmentünk az IKEA-ba. Körbenéztünk, és megállapítottuk, hogy
a budaörsi IKEA nagyobb, és majd ha hazamegyek, oda is elmegyünk. Nem vettünk
sok dolgot, én egy kis bádog cserepet vettem a konyhába, a mentámnak (hétvégén
vettem a Carrefour-ban egy cserepes mentát, hogy legyen itthon), meg kis
illatos mécseseket, és egy kancsót, szóval csak a legfontosabbakat. Nagyon sok
dolgot láttam még, ami jó lenne a lakásba, de most nincs olyan sok pénzem,
először megvárom, amíg az ösztöndíjam megérkezik, abból talán tudok majd
vásárolni. Ott is ebédeltünk az IKEA-ban, svéd húsgolyókat ettünk, nagyon finom
volt. Hazafelé igyekeznünk kellett, mert én 4-re mentem próbanapra a családhoz
babysitterkedni. Találtunk egy buszt, amiről azt gondoltuk, hogy gyorsan
hazaérünk vele, hát jó nagyot tévedtünk, mert akkora kerülőt tett, hogy sokkal
lassabb volt, mintha villamosoztunk volna… Tipikus eset, ha sietni akarsz, az
egész univerzum ellened van.
 |
| google.fr |
Végül sikerült időben elindulnom,
és még hamarabb is odaértem a családhoz. Az anyuka beengedett, pont náluk volt
egy vendég kisfiú játszani, úgyhogy a gyerekek nem nagyon figyeltek rám, együtt
játszottak egy kupacban. Az anyuka ott hagyott velük, hogy beszélgessünk, de én
nem akartam nagyon megzavarni őket, tök hülye helyzet volt. A legkisebb fiú,
Kelemen, ott autózott körülöttem, vele elkezdtem beszélgetni, nagyon helyes
volt, megmutatta a játékait, a könyveit. Aztán nemsokára megérkezett a vendég
kisfiú anyukája, úgyhogy ők hazamentek, mi pedig lementünk az anyukával meg a
két fiúval megnézni az iskolájukat, a kislány addig fent maradt a lakásban. Jó
nagyot sétáltunk a környéken, megpróbáltam mindent megjegyezni, de lehet, majd
még egyet kell arrafelé sétálnom egyedül is, mert így elsőre kicsit sok volt az
információ. Utána visszamentünk a lakásba, és az anyuka kiadta a gyerekeknek,
hogy játszanak velem valamit, hogy megismerkedjünk. A legkisebb rögtön szaladt
a nővéréhez, hogy ő ajándékot akar nekem csinálni, és segítsen neki. Úgyhogy, a
legnagyobbra maradtam, aki lehozott nekem egy társast, a Ki kicsoda? nevűt – nekünk is volt ilyen, mikor picik voltunk. Eddig
nem nagyon beszéltünk magyarul, csak ha az anyuka erőltette, mert a gyerekek
nem nagyon akartak magyarul beszélgetni, én pedig nem akartam rossz benyomást
kelteni, hogy erőltetem, úgyhogy végig franciául társalogtunk. Majd szépen
lassan, ha jobban megismerkedünk, beszélgethetünk magyarul is biztosan. Már az
is nagy szó volt, hogy Lucas megkereste a magyar társasjátékukat és azt hozta
le. Jót játszottunk, főleg, hogy segítettem neki kimondani a magyar neveket a
játékban, annak nagyon örült, látszott rajta, hogy érdekli a nyelv. Miután
készen lettek az ajándékkal (kaptam egy gyönyörű halloween-i rajzot, tisztára
meghatódtam), a legkisebb is csatlakozott hozzánk, odaült mellém, és közös
erővel legyőztük a bátyját, többször egymás után. Aztán Lucas meg is unta a
játékot, és inkább elvonult a húgához. A kicsit viszont teljesen
felvillanyozta, hogy végre valakivel lehet társasozni, úgyhogy egymás után hozta
le a játékait, és borzasztóan sokáig játszottunk, de én is annyira élveztem,
hogy észre sem vettem, és eltelt még két óra. Mikor az anyuka megkérdezte,
tudok-e maradni 8-ig, rávágtam, hogy persze, anélkül, hogy komolyabban
belegondoltam volna. Hétkor befejeztük a játékot, az anyuka elkezdett vacsorát
készíteni, Kelement pedig elküldtük fürödni. Megmutattak mindent, hogy mi hogy
van, mit szoktak vacsorázni, mikor, milyen rendszer szerint élnek. Nem lesz
nehéz belejönni, mert nálunk is így működött minden, mikor kicsik voltunk. A
főzés lesz kicsit nehezebb, mert nagyon egészségesen élnek, és szigorú
szabályok szerint kell főzni, de majd megkérem az anyukát, hogy az első néhány
hétben írja ki nekem, mit főzzek, és akkor legalább nem lesz gond vele. Még ott
maradtam megnézni, a legkisebb hogy fürdik, mert rá még figyelni kell, hogy
mindenét rendesen megmossa. Közben halálra röhögtem magam, mert Kelemen
produkálta magát, ugrált össze vissza, meg táncolt, nagyon vicces volt,
tényleg. Így mondjuk több időt vett igénybe a fürdés, de legalább én is jól
szórakoztam.
Nyolc után egy kicsivel
szabadultam el, és borzalmasan szégyelltem magam, mert szegény Bori meg otthon
várt, és nem tudta, hogy mi van. Mire hazaértem, megcsinálta a
palacsintatésztát, és elkezdtük együtt kisütni. Jó későn vacsoráztunk, de JB
nagyon boldog volt, hogy palacsintát eszünk, mert imádja, főleg, hogy még cidre
is volt hozzá. Vacsora után összeraktuk a szülinapi tortánkat, mondjuk jól
elment vele az idő, éjfélre lettünk kész vele, és még meg kellett dermednie,
úgyhogy betettük a hűtőbe, majd holnap reggelre jó lesz. Megnéztünk néhány
Jóbarátok részt, aztán mentünk aludni, mert mindketten jól elálmosodtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése