Creative output is proportional to coffee input.
Ma reggel szépen felkeltem
viszonylag korán, megreggeliztem, aztán felöltöztem és elmentem a CROUS-hoz,
hogy leadjam a hiányzó papírjaimat az ösztöndíjhoz. Pénzt ugyanis még nem
láttam tőlük, és már eltelt egy hónap az évből. Szerintem ők élvezik, ahogy
engem szívatnak, komolyan. Ma bementem, mondtam a nőnek, hogy hoztam a
papírokat, amiket múltkor kértek. Erre közli velem, hogy azt ők nem fogadják
itt, hanem postán küldjem el Lille-be. Nagyszerű. Csak azt nem értem, a múltkor
a srác miért mondta akkor, hogy oda vigyem be. Nem gáz, már nagyon átálltam „minden
mindegy” üzemmódba, szépen visszasétáltam a buszmegállóba, visszabuszoztam a
lakásomhoz legközelebb eső postához, feladtam a levelet, leírtam, hogy nem
nagyon van rendben az ösztöndíjam és legyenek szívesek valamit csinálni. Most
várok. Kíváncsi leszek, mikor kapom meg az első ösztöndíjam, de komolyan, én
már azt is el tudnám képzelni, ha semmit nem kapnék tőlük. Hihetetlen.
 |
| www.weheartit.com |
Azóta itthon chill-elek, zenét
hallgatok, blogolok, kávét iszom, és lelkileg készülök a tanulásra. JB délelőtt
egyetemen volt, délután aludt, most visszament az egyetemre néhány könyvért, azt
mondta, várjam meg a vacsorakészítéssel, siet. Cukkini levest akar enni, annyira
ízlett neki a múltkor. Én szívesebben kerestem volna valami menő(bb) receptet,
de majd holnap talán. Annyi cukkinink van most, hogy szerintem, ha két hétig
csak azt ennénk, akkor is kitartana. Ennyi a péntek, mostantól megint
háromnapos hétvégém van, mert nincs atelier
de ciné, nem volt több hely. Legalább van időm tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése