Le 6 Octobre 2015

Wake up, get some coffee, and punch today in the face. 

Reggel megint fél 9-ig fetrengtem az ágyamban, de meglepő módon mostanában össze tudok fél óra alatt is készülni. Nagyon gondolkoztam rajta, hogy itthon maradok, de végül mégis rávettem magam és elmentem az egyetemre. És milyen jól tettem, mert az Anthropologie des religions c. órámat akármilyen nehéz követni, imádom, valami zseniális. A tanár nagyon jól magyaráz, azért nehéz követni, mert nagyon gyorsan pörgeti a dolgokat, és sokszor olyan szakszavakat használ, amiről sejtelmem sincs, hogy mit jelent… De nem baj, a lényeg, hogy írom, amit tudok, aztán majd utánanézek a dolgoknak, amikről beszélt, amint lesz egy kis időm.

A második órámat nem vártam meg, mert egyrészt két órát kellett volna a könyvtárban szobroznom, másrészt ez a Champs et méthodes de l’anthropologie, amiről egyáltalán nem gond, ha hiányzok, mert tavaly volt egy hasonló tárgyunk és majdnem ugyanazokat a dolgokat vesszük át. Azért döntöttem inkább a hazajövetel mellett, mert készülnöm kell a csütörtöki előadásomra, és még nagyon sok dolgom van vele. Tegnap Simonnal felosztottuk a szöveget, ki miről fog beszélni, és megígértem, hogy ma estére befejezem.

Kicsit borongós idő volt, délelőtt esett is az eső, de mire hazaértem pont kitisztult, úgyhogy tanulás előtt elmentem még futni. A park gyönyörű volt, ugyan tele volt pocsolyával a reggeli eső miatt, de pont kezdett sütni a nap, és az egész olyan békés volt, nagyon kevesen voltak. A legmerészebb futók jönnek csak ki ilyenkor, mert normális ember attól fél, hogy megint elkezd esni az eső. Nem is alaptalanul, mert nem sokkal később újra beborult az ég, és akkora vihar lett, hogy csak úgy zuhogott az eső, de szerencsére én akkor már itthon voltam.

Egészen estig az előadásommal szenvedtem, de a saját részeimet megcsináltam és el is küldtem a többieknek. Aztán felhívtam Juli mamáékat, hogy egy kicsit hallják a hangomat, mert már ezer éve nem beszéltünk. JB közben csinált nekem vacsorát, amiért örökké hálás leszek neki.