Tuesday is Monday’s ugly sister.
Tegnap elfelejtettem leírni a
tegnapi nap hírét: van ösztöndíjam! Kaptam egy emailt a CROUS-tól délután, hogy
véglegesítették a papírjaimat, és beszámították a két testvéremet, és kétszeresére
emelték az ösztöndíjamat, ami azt jelenti, hogy havonta kapok nagyjából 300 eurót,
tehát, anyáéknak nem kell többet költeniük rám. Mondjuk, muszáj így is
dolgoznom, de ha valamelyik munka összejön, azok közül, amikre jelentkeztem
eddig, akkor minden gond nélkül eléldegélek, és ha ügyes vagyok, még nyárra is
össze tudok spórolni annyit, hogy a lakbéremet ki tudjam fizetni. Idén muszáj
lesz, mert a néni azt mondta, nincs több kivételezés, ha maradni akarok,
fizetek – lealkudni le tudom szerintem egy kicsit, de annyira biztos nem, mint
tavaly. Ugyan az ösztöndíjat még nem utalták át, de elvileg minden hónap
közepén utalják majd, úgyhogy novemberben kapom az elsőt, és visszamenőleg is
szép lassan odaadják a szeptemberit és az októberit. Nagyon-nagyon boldog
vagyok, azért ez elég nagy könnyebbség.
 |
| www.weheartit.com |
Ma reggel hamarabb indultam az
egyetemre, mert előtte még ki kellett nyomtatnom néhány dolgot. Egy nagyon
kicsit késtem az Anthropologie des
religions-ról, Monsieur Obadia már javában dumált, mikor beértem. Ma többek
között a boszorkányokról volt szó, és megtanultam, hogy a sorcellerie (boszorkányság / fekete mágia) alapelmélete az, hogy ha
valami rossz történik veled, akkor azt valószínűleg egy másik ember miatt
történt, pontosabban egy boszorkány tehet róla. Bosszút állhatsz, és ha nem
vallja be a boszorkányságot, máglyán elégetheted, hogy visszaállítsd a világ
rendjét, de vigyázni kell, mert ha rossz embert égetsz el, aki amúgy ártatlan,
akkor megint csak valami rossz dolog fog veled történni. Ez volt a
legérdekesebb része az órának, mert Obadia mindenféle példát hozott, hogy ha
most a fejére esne valami a teremben, akkor biztos minket gyanúsítana
boszorkánysággal. Nagyon bírom, ahogy magyaráz, de sajnos vele is ez volt az
utolsó óránk, szünet után mással leszünk.
Óra után rohantam a könyvtárba,
hogy előkészítsem a beadandómat, amit holnapra kell írnom. Csak két oldal, de
elég sok meló van vele, és még nem is annyira tudtam, hogy mit akarok beleírni
pontosan. Két óra szenvedés után nagyjából a fejemben volt egy vázlat, ami
alapján majd otthon megírom. Nem tudom, hogy mikor fogok vele végezni, mert
csak este 7-re érek haza…
A mai második órám Champs et méthodes de l’anthropologie
volt, ma az anthropologie dynamique-ról
volt szó leginkább, de megint majdnem elaludtam, ez a tanár elég álmosító tud
lenni. Szerencsére itt is váltás lesz, szünet után Santiago veszi át a helyét,
aki tavaly második félévben tartott néhány órát nekünk, és imádtuk.
Ezek után hullafáradtan
átsétáltam a campus másik felére, portugálra. Nagy meglepetésemre, a teremben
nem a tanárnőnk, hanem profesor Giuisti várt minket, aki tavaly végig tanított.
Egyből elfelejtettem, hogy fáradt vagyok, meg hogy még mennyi dolgom van,
innentől csak vigyorogtam egész órán, annyira örültem. Leadtuk neki a házit,
amit mára kellett megírni, aztán egy videót nézetett velünk, amiből persze
semmit nem értettünk az elején, olyan gyorsan beszéltek és olyan sok szlenget
használtak, de óra végére szépen elmagyarázta nekünk, és közben jó sok új szót
tanultunk. Jól el is fáradtam a nagy portugáltanulásban, úgyhogy nagyon
örültem, amikor fél 6-kor elengedett és mehettem a villamoshoz.
Elég sokáig tartott, amíg
hazaértem, mert a busz nem a kiírt időben jött, hanem kb. negyedórás késéssel,
ugyanis az egész városban dugó volt. Itthon nekiestem a beadandómnak, egész
este azt írtam, és őszintén szólva, nem vagyok rá túl büszke, de talán egy
10-est ad rá a tanárnő. Ez csak 25%-a a félévi jegynek, úgyhogy annyira nem
nagy baj, ha nem sikerült tökéletesen.
Most viszont megyek aludni, mert
holnap nagyon durván pörgős napom lesz. Ja, JB él és virul, de ma eléggé
elkerültük egymást, én nap közben, ő meg este nem volt itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése