Personne n’est illégale!
Háromnegyed 7-kor keltem,
rohantam, elkéstem óráról, de legalább odaértem. Micsoda meglepetés, ma
kivételesen ott volt a tanárnő is. Ez a Civilisation
des pays lusophones c. órám, eddig az ötből három elmaradt – és én ötből
négyen ott is voltam. Szóval nem nagyon sajnálom, ha elkések őszintén.
Végigszenvedtem az órát, próbáltam jegyzetelni, de még a nap sem kelt fel
(esküszöm, reggel 8-kor tiszta szürke volt minden), úgyhogy nem volt az igazi.
Óra után odamentem a tanárnőhöz, hogy megkérdezzem, mikor tervezi bepótolni az
elmaradt órákat, mert akkor úgy foglalom le a repülőjegyet. Igazából már írtam
neki egy emailt emiatt, de nem válaszolt. Most azt mondta, azért nem válaszolt
rá, mert a többiekkel együtt akarta megbeszélni, és sikerült is, csak arról én
lemaradtam a késésem miatt. Úgy döntöttek, hogy december 14-én, hétfőn lesz
bepótolva, és akkor írjuk a vizsgát. Nagyon jó. Direkt leírtam neki az
emailben, hogy én szeretnék előbb hazamenni, és ha lehet, oldja meg úgy, hogy
nekem ne kelljen azon az órán ott lennem – tekintve, hogy nem én tehetek róla,
hogy elmaradtak az órák, ő nem jött be és még csak nem is szólt. De úgy
látszik, ezt nem nagyon akarta figyelembe venni, egyszerűen odatette a vizsgát,
hogy semmiképp se tudjak előző héten lelépni. Obrigado. Megköszöntem a tájékoztatást, aztán mentem a könyvtárba.
 |
| www.weheartit.com |
Iszonyatosan hideg volt,
szerintem olyan 4-5 fok körül lehetett, és még a szél is fújt. A könyvtárban
sincs sokkal jobb idő, mert tele van ablakkal és borzalmasan rossz a
szigetelés, mindenhol átfúj a szél. Nem tudom, hogy itt jobb-e, vagy a
lakásunkban, ugyanis ott sincsen fűtés még. Központi fűtés van, és fogalmam
sincs miért, de még nem kapcsolták be… Igazán tekintettel lehetnének már ránk,
mert konkrétan meg lehet fagyni, főleg az én szobámban, ahol három ablak is van
és nem túl jó a szigetelés. Mindegy, ilyenkor megpróbálok arra gondolni, hogy
van akinek egyáltalán nincs lakása, ami megvédje a hidegtől. Mégiscsak jobb
fűtetlen lakásban lakni, mint az utcán, bár hőmérséklet szempontjából néha elég
hasonló.
 |
| www.weheartit.com |
A könyvtárban elolvastam a
szöveget, ami a 4-kor kezdődő órámra kellett, elég sokáig szenvedtem vele. Aztán
kerestem szakirodalmat a kutatásomhoz, szuper könyveket találtam, az egyik
Michel Agier-é, aki marha híres kortárs antropológus és sokat foglalkozott a
menekült-kérdéssel. Már tavaly is olvastam tőle néhány dolgot, és most elég jól
fog jönni. Úgy jöttem el a könyvtárból, hogy a táskám tele volt könyvekkel,
konkrétan nem maradt benne több hely és össze sem lehetett cipzárazni.
Négyre beértem órára, az F
épületben voltunk, most az étkezési szokások témakörből volt előadás, három
lány tartotta a csoportból. Már rosszul kezdődött, mert csak beültek a tanári
asztal mögé, és elkezdték felolvasni, amit írtak, de nagyon halkak voltak,
úgyhogy Adrian, a tanárunk rájuk is szólt, hogy valamit változtassanak. Én
közben örömmel nyugtáztam, hogy sokkal rosszabbak, mint mi voltunk múlt héten.
Egyrészt nem volt semmi kivetítés, hogy most miről beszélnek, vagy ilyesmi,
másrészt én tényleg szerettem volna jegyzetelni, de vagy semmit nem hallottam,
abból, amit mondtak, vagy marhára nem értettem, hogy miről beszélnek, pedig én
elolvastam a szöveget. Ja, és nagyon hamar befejezték, iszonyú rövid volt az
egész, kb. 20 perc. A végén feltettek egy vitaindítónak szánt kérdést, de nem
nagyon tudott rá senki válaszolni, mert marhára nem fogtunk fel semmit az
előadásukból. Úgyhogy, nagy csönd, sokáig senki nem szólalt meg, a lányok tök
rosszul érezték magukat, de én nem nagyon tudtam őket sajnálni, szerintem
nagyon nem készültek fel. Aztán az órából az lett, hogy Adrien tartott mini
előadást egy a lányokéhoz kapcsolódó témában. Illetve, azt nem mondanám, hogy
előadást tartott, mert nem nagyon bírta elmagyarázni, amit szeretett volna,
úgyhogy az egész óra leginkább abból állt, hogy ő magyarázott, mi pedig
próbáltuk megfejteni, hogy miről van szó, és ha nem értettük meg, akkor kezdte
elölről. Lényeg a lényeg, hogy eddig a három prezentációból, amit láttam (a
mienkkel együtt), egyértelműen a miénk volt a legjobb.
Hazafelé menet beugrottam a
Carrefour-ba, ahol a kedvenc előadóm megkérdezte, hogy mi az a rengeteg könyv a
táskámban, meg hogy mit tanulok. Beszélgettem kicsit vele, nagyon aranyos volt,
végre megint „imád”, mint tavaly, már azt hittem elfelejtett. Annyira bírom,
amikor mondja, hogy mademoiselle így
meg úgy…
Este fél 7-re átmentem a Place des Terreaux-ra a tüntetésre. Megint
#RefugeesWelcome, azaz menekültekkel szolidaritást hirdető tüntetés volt, és
leginkább azért mentem, hogy egy egyesülettel felvegyem a kapcsolatot, ahol
majd tudnám a kutatásomat csinálni. Elég sokan voltak, de mivel a tér hatalmas,
nagyon szét voltak szóródva az emberek. Két nő beszélt egymás után, az első
valami szír menekültekkel foglalkozó egyesülettől, a második pedig az R.E.S.F.
(Réseau d’Éducation Sans Frontieres) nevű egyesülettől volt, akiket Bastien
ajánlott kutatási terepnek. A beszédek után lesétáltunk a Bellecour-ra együtt,
eszméletlen sokan voltunk. Közben mindenki kiabálta a szlogeneket, hogy „Solidarité avec les réfugiés du monde
entier” (Szolidaritás a menekültekkel az egész világból) meg hogy „Personne n’est illégale” (Senki sem
illegális). Egyszer csak mindenki elkezdett énekelni, ugyanazt a dalt, és
annyira szép volt, ahogy a nyolcvan éves néniktől a huszonéves egyetemistákig
mindenki megállt egy pillanatra és együtt énekelt. Nagyon szép volt. Aztán még
páran felszólaltak, végül megköszönték a részvételt, és a tüntetés hivatalos része
befejeződött.
 |
| egy része a tüntetőknek (forrás: Facebook) |
 |
| a kisbusz (forrás: Facebook) |
Néhány fiatal bekapcsolt nagyon hangosan zenét, és táncolni
kezdtek, a körülöttük álló embereket meg folyamatosan vonták be. Én megláttam a
nőt, aki a R.E.S.F.-től beszélt, több diák állt körülötte és mind valami
olyasmit akart, amit én is, ő pedig megadta a telefonszámukat. Én voltam az
utolsó, aki tudott vele beszélni, és addigra már elég ideges volt, úgyhogy csak
elhadartam neki nagyon nagy vonalakban, hogy mit szeretnék, megadta a
telefonszámát, és azt mondta, hívjam nyugodtan, ha találkozni akarok vele,
segít, amiben tud. Nagyszerű. Ezek után szépen haza is mentem.
Amikor beléptem a lakásba, valami
fura volt. Nem csak JB nem volt itthon, de valami más is. Aztán rájöttem, hogy:
meleg van. Megnéztem a radiátorokat, és kiderült, hogy bekapcsolták a fűtést.
Eszméletlen boldog voltam, végre nem úgy fogok felkelni reggel, hogy
szétfagyok.
JB később ért haza, de nem sokat beszéltünk, pedig én próbáltam, de
neki nem volt túl sok kedve kommunikálni, inkább elvonult a szobájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése