The trouble is you think you have time.
Szombat:
Reggel szépen felkeltünk Danival olyan 10 körül, aztán 11-re megreggeliztünk,
összekészülődtünk, és elindultunk a Croix-Rousse felé, mert találkozónk volt,
Dani egyik ismerősével, Nathalie-val. Ő egy francia nő, akit én is ismerek még
Hegymagason találkoztam vele egyszer, mikor Daniéknál „nyaraltam” egy napot,
mert Nathalie férje magyar, és ilyen kétlaki életet élnek. Lyonban is van egy
lakásuk, Nathalie sokat van itt a munkája miatt. Lényeg a lényeg, hogy Nathalie
és a férje biopiacra akartak ma délelőtt menni, és Dani kitalálta, hogy
csatlakozzunk hozzájuk, ami végül nagyon jó ötletnek bizonyult, mert ugyan a
piacon nem vettünk semmit, de nagyon jót beszélgettünk és jót sétáltunk. A
Croix-Rousse gyönyörű környék, tele van dimbes-dombos szűk utcákkal,
lépcsőkkel, érdekesebbnél érdekesebb boltokkal. Bementünk egy antikváriumba is,
ahol találtunk Jókai Mór egyik regényének francia fordítását. Volt még Márai és
Kertész is. A séta után még beültünk egy
kávézóba is Danival meg Nathalieval. Aztán ebédidőben elköszöntünk, és Danival
ketten a Subway-ben ettünk, mert szereztem kuponokat, és 11 euróért teljesen
korrekt menüt kaptunk kettőnknek. A Place des Terreaux-ról hazasétáltunk,
gyönyörű idő volt. Most már kisütött a nap is, és egészen felmelegedett az idő,
nagyon jó volt a városban sétálni. Délután tanultunk, amennyit tudtunk, de én
inkább az önéletrajzaimat küldözgettem megint ezer helyre, mert most már muszáj
lenne valami melót találnom. Annyira belelendültem, hogy a végén nem is néztem
már, kinek küldöm, csak küldtem. Egyszer csak felhívott egy ismeretlen szám, de
nem tudtam felvenni, úgyhogy üzenetet hagyott. Amikor visszahallgattam az
üzenetet, majdnem leestem a székről. Ugyanis, egy magyar nő hívott, hogy látta
az emailemet a hirdetésére, és szeretne mihamarabb találkozni velem. Gyorsan
visszakerestem, hogy melyik hirdetésről van szó, ez is babysitterkedés, 3
gyerekre kell vigyázni heti 15 órában. A hangüzenetből kiderült, hogy az anyuka
magyar, az apuka valószínűleg francia, a gyerekek beszélik mind a két nyelvet.
Gyorsan visszahívtam, és megbeszéltünk egy találkozót holnap délutánra. Én
teljesen be vagyok parázva, mert egyszerűen TÖKÉLETES lenne ez a munka.
Megpróbálom azért nem annyira beleélni magam, mert kedden még mindig órám van
6-ig, de lehet, hogy valahogy sikerül elrendezni. Ez volt a nap híre igazából.
Este pizzát ettünk Danival, aztán
ő hazament a kampuszra, én meg próbálom valahogy utolérni magamat a rengeteg
tennivalóval. Eszméletlen sok dolgom van…
Vasárnap: Reggel
elaludtam, és 9-kor keltem, amikor már a parkban kellett volna lennem, mert
megbeszéltem Danival, hogy együtt futunk. Félórás késéssel végül elindultam,
végigfutottam a Parc de la Tete d’Or szélén, aztán a Rhone parton elfutottam
egészen az INSA campus melletti parkig, ahol Dani várt. Együtt futottunk
vissza, én összesen 7,2 km-t nyomtam le ma, úgyhogy nagyon büszke voltam
magamra. Ráadásul rekordidő alatt, mert nem akartam lemaradni Danitól, ő meg
még úgyis gyorsan fut, hogy most a kedvemért kicsit lassított a tempón. Nagyon
jó volt így kezdeni a napot, szerintem ezt ezentúl minden vasárnap
megcsináljuk. Itthon gyorsan kiporszívóztam, meg elszaladtam a boltba néhány
apróságért, aztán máris készülődnöm kellett, mert 2-re mentem az interjúra.
Metróval
kevesebb, mint fél óra alatt oda is értem a Saone partjára, ott egy gyönyörű
háznak a legfelső emeletén van a lakás. A hölgy nagyon szimpatikus volt,
leültünk, és először franciául kellett elmesélnem, hogy mit csinálok itt, aztán
mikor megtudta, hogy beszélek angolul, megkérte, hogy váltsak, én váltottam,
aztán utána rögtön magyarul folytattuk. Nem mondom, örültem neki, mikor
visszatértünk magyarra, mert azért 2 percen belül három nyelven beszélni folyamatosan
eléggé megterhelő. Az angol monológomba sikerült néhány francia szót beleszőni
az biztos. Lényeg a lényeg, három gyerekre kell vigyázni, a legkisebb 6, a középső 12, a legidősebb 14 éves. Haza
kell kísérni őket a lakástól 5 percre lévő iskolából, aztán ha kell, segíteni a
leckéjükben, vacsorát főzni, elküldeni őket fürdeni, ilyesmi. Nem könnyű
feladat, de nem lehetetlen. Abban maradtunk, hogy mivel én nem érek rá
keddenként, ezért valószínűleg lesz egy másik lány hétfő-kedden, én pedig
egyelőre csütörtök-pénteken. Majd vissza kell mennem egy próbanapra, amikor a
gyerekek is ott lesznek, vigyázok rájuk két órát, meglátjuk, mennyire jövünk ki
egymással, aztán kiderül, hogy alkalmaz-e a hölgy hosszabb távon. Ha sikerül,
akkor először december végéig lesz egy szerződésem, és januárban megint
felülvizsgáljuk a dolgot, és ha minden jól megy, akkor maradok egész évben, és
lehet, hogy még jövőre is. A fizetés is nagyon jó, úgyhogy egyelőre örülök a
dolognak, aztán remélem, minden jól sikerül.
Fél 5-re értem csak haza, gyorsan
összedobtam egy avokádókrémet, azt ettem puffasztott rizzsel és salátával. Utána
belevetettem magam a portugáltanulásba, és már majdnem végeztem vele. Kijegyzeteltem
a videókat, amikről fogalmazást kell írnom, holnap már csak gyorsan össze kell
dobnom a fogalmazást, és kész is van.
Este JB jött és jött vele az
ikertesója is, akit Marie-nak hívnak, és nagyon aranyos lány. Sajnos, csak
kicsit tudtam velük beszélgetni, mert tanulnom kellett. Holnap kezdődik az
utolsó hét a szünet előtt, csak négy napot kell kibírnom. Az ötödik napon pedig
nem csak szünet lesz, de Bori is jön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése