Everything will be so good so soon, just hang in there &
don’t worry about it too much.
 |
| www.weheartit.com |
Ma reggel, mire én felkeltem, JB
tesója már a tükör előtt sminkelt, majdnem indulásra készen. Mondjuk neki
állásinterjúra kellett mennie, nem csodálom, hogy összekapta magát. JB még az
ágyában feküdt, mikor kimentem a konyhába reggelizni. Nem voltam nagyon
beszélgetős kedvemben, „hétfő van, korán van, adjatok kávét” – ilyesmi
hangulatom volt. Nagyjából egyszerre lettünk készen, én mégis hamarabb indultam
el, mint ők, rohantam a buszra.
Bementem az utolsó Anthropologie de la santé-ra Julien
Bondaz-zal, hát nem nyűgözött le túlságosan, igazából befejezte az ethnopsychiatrie-ról szóló részt, amit
múlt órán elkezdett, és emiatt nem maradt időnk a médecines alternatives c. témakörre, amit nagyon sajnálok. Szünet
után jön Axel Guioux, azt viszont egyáltalán nem bánom, sőt.
Második óra, Anthropologie de la nature, ezt is Julien Bondaz tartja, aztán
szünet után valaki más jön helyette. Őszintén szólva, eléggé megbántam, hogy
ott maradtam ezen az órán, mert egyrészt annyira elálmosodtam, hogy képtelen
voltam jegyzetelni és figyelni (vagy egyik, vagy másik, választanom kellett),
másrészt Bondaz ugyanazt az anyagot adta le, mint tavaly Nommer et classer-n, de nagyjából szó szerint. Ebben az volt a jó,
hogy jegyzetelni felesleges volt, úgyhogy oda tudtam figyelni. A legviccesebb
az volt, hogy Tom is kérdezett valamit, meg még valaki, aki tavaly velünk volt,
én pedig azt gondoltam magamban, hogy „basszus,
ezt tavaly vettük, nem emlékszel?”. Életemben először okosabbnak érezhettem
magam nála, és ez elég nagy szó, úgyhogy fel is dobta a napomat. Nagy nehezen
vége lett az órának, és mehetett mindenki haza, én alig vártam, hogy otthon
legyek, mert nagyon sok dolgom volt.
Itthon lepakoltam, aztán
elkezdtem visszahívni az embereket, akik óra közben kerestek. Mivel szombaton
nagyjából boldognak, boldogtalannak elküldtem az önéletrajzomat, most többen is
amiatt hívtak. Összesen hat helyre küldtem el, abból mostanáig négyen jeleztek
vissza, de ebből kettő elutasított, mert vagy nem volt elég tapasztalatom, vagy
nem volt rendben az órarendem. A maradék kettőből az egyik az a nő, akinél
tegnap voltam ugye, és majd megyek vissza próbanapra, a másik pedig egy angol nyelvű
babysitter iroda, ők szerdára hívtak be interjúra. Úgyhogy, most van két
majdnem munka, ha egyik sem sikerül, akkor nagyon mérges leszek, de remélem ez
nem következik be.
Egész délután tanultam, a
portugál házimmal szenvedtem leginkább, mert nagyon jó jegyet szeretnék rá
kapni. Valamit valamiért, ennek az lett az eredménye, hogy a másik beadandómat
el sem tudtam még kezdeni, de majd holnap nagyon belehúzok, azt szerdán kell
leadnom. Csak két oldalt kell írni, úgyhogy egyáltalán nem lehetetlen. A lényeg,
hogy 10-nél többet kapjak rá, azt csak sikerül elérni.
 |
| www.weheartit.com |
Amúgy JB köszöni, jól van, együtt
vacsoráztunk, imádta az avokádókrémet, amit hétvégén csináltunk – ja, meg a
rakottkrumplit is, annyira, hogy egy szó nélkül felfalta az összes maradékot,
de egészségére – de ma sem beszéltünk túl sokat, főleg, hogy nekem haladnom
kell a beadandókkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése