2015. október 22., csütörtök

Le 22 Octobre 2015

Every morning you have two choices: continue to sleep with your dreams or wake up and chase them.

Reggel, mikor ránéztem az órámra, először meglepődtem, utána pedig egy „akkor már mindegy” gondolattal a másik oldalamra fordultam, és aludtam tovább. Az órám szerint ugyanis 7:30 volt, ami azt jelentette, hogy fél óra múlva kezdődik a Civilisation des pays lusophones c. órám. Esélyem sem volt beérni, leghamarabb is olyan 9 körül értem volna az egyetemre, és egy órás késéssel sok értelmét nem láttam a dolognak. Soha nem szoktam elaludni, most is be volt állítva az ébresztőm, fogalmam sincs, hogy történt. Valószínűleg folyamatosan lenyomtam, és mindig visszaaludtam. Arra emlékszem, hogy 6-kor felébredtem, de úgy ítéltem meg, hogy még túl korán van felkelni. Hát, ez volt a hiba, azt hiszem.
www.weheartit.com
Ezek után, gondoltam, most már akkor kialszom magam rendesen, úgyhogy legközelebb 11-kor ébredtem fel. Kitámolyogtam a konyhába, JB ébren volt, ahogy meghallotta, hogy felkeltem, jött ki az előszobába, és kérdezte, hogy na, mi történt, nem tudtam felkelni? Elmeséltem neki, hogy sikerült életemben először elaludnom, de nem nagy gáz, egy hiányzás nem gond erről az óráról, csak a jegyzetet kell valakitől elkérnem majd. Nagyon vigyorgott, miközben magyaráztam neki, aztán bejelentette, hogy úgy látszik, ez egy ilyen nap, ő is ugyanúgy elaludt, mint én. Fél 9-kor lett volna órája, fél 9-kor ébredt fel, úgyhogy ő sem ment sehova. Azt mondja, hajnalban hallotta az ébresztőmet, azt hitte, hogy az övé, ezért kikapcsolta a sajátját, és emiatt neki 8-kor már nem is csörgött. Ő sokkal jobban ráparázott a dologra, mint én, teljesen ki volt akadva, hogy lemaradt az órájáról. Engem annyira nem zavar a dolog, egy hiányzás belefér, legalább kialudtam magam rendesen.

www.weheartit.com
Fogtam egy csésze kávét, és bevettem magam a szobámba, mert 1-ig el kellett olvasnom két cikket a mai második órámra, és elég hosszúak voltak, idő kellett hozzá. Nem sikerült így sem a végére érnem, de a metrón majd befejezem. JB-nek később kezdődött az órája, úgyhogy ő nem indult még el, akkor, amikor én.

Kimaradt a buszom, a következőre negyedórát kellett várnom, úgyhogy elég jelentős késéssel, de odaértem az órámra, és nem is volt belőle nagy gond, Bastienék tartottak ma előadást, és nem sokkal azelőtt kezdték el, hogy odaértem. Érdekes volt a téma, a vadászatról, a vadászok szerepéről és társadalomban betöltött pozíciójukról tartottak előadást, méghozzá nagyon jót, úgyhogy megérte bemennem. Ez az előadás végre felülmúlta a miénket is, tényleg nagyot alkottak. Adrian, a mindenbe belekötő tanár alig tudott hozzáfűzni valamit a végén – azért nem kell aggódni, sikerült így is félórán keresztül beszélnie.

Hazafelé megint félórát vártam a villamosmegállóban, mert ilyenkor annyian vannak, hogy egyszerűen képtelenség felférni. Az ötödik villamosra sikerült felszállnom, úgyhogy viszonylag későn értem haza. Ma nem mentem futni, mert tegnap is csak egy fél kört bírtam lefutni a parkban, úgy megfájdult a lábam. Amúgy is pihentetnem kéne, amíg Bori jön, mert majd vele megyünk sokat futni.

JB utánam kb. 10 perccel ért haza, nem ment be az utolsó órájára, mert valami betegség bujkál benne, és nem érezte annyira jól magát. Dani átjött olyan 5 körül, hárman kávéztunk egyet a konyhában, meg beszélgettünk, mert Dani és JB eddig csak egyetlen egyszer találkoztak, akkor, mikor JB jött megnézni a lakást, és Dani még itt lakott. Jót dumáltunk, aztán JB elment tanulni, mi Jóbarátokat néztünk, de nem sokkal később Dani is hazament, mert valami dolga volt még este a campus-on.
Este én főztem, kitaláltam, hogy csinálok sütőtök-krémlevest és cézár salátát, úgyhogy nekiláttam, és másfél óra alatt nagyjából össze is hoztam a dolgot, mondjuk közben eléggé nagy káosz uralkodott a konyhában, és össze-vissza kapkodtam. Ez mind azért volt, mert JB bulizni ment valahova, és nem akartam, hogy miattam késsen, de sajnos így sem sikerült időben kész lennem. Nem baj, a leves is meg a saláta is eszméletlen finom lett, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése