Winter is coming.
Ma azt hittem, hogy iszonyatosan
elaludtam, de szerencsére „csak” 8:25 volt, mikor kiugrottam az ágyból. Gyorsan
összekészülődtem, még JB-vel is találkoztam kivételesen, és elrohantam az
egyetemre. Ma tolakodós kedvemben voltam, úgyhogy nem késtem el.
Végül is, nagyon örültem, hogy
bementem ma órára, Anthropologie des
religions volt az első, és imádom a tanárt. Ma úgy kezdte az órát, hogy
ötvenszer elnézést kért, ugyanis beteg, és nem tudott úgy magyarázni, ahogy
szokott, muszáj volt mikrofont használnia. Azt mondjuk nem értem, hogy a
betegsége miben korlátozta a gyors haladást, mert mindent hallottunk, de nem
volt baj, hogy lassított a tempón, mert így is nehézkesen ment a jegyzetelés. Amúgy
ő a legjobb arc tanár a világon esküszöm, mert, ahogy meghallotta, hogy rajta
kívül még vagy húszan köhögnek a teremben, kirakta a gyógyszerét a tanári
asztalra, hogy aki szeretne, vegyen belőle, mert úgy látja, nincs egyedül. Majd
hozzátette, hogy azért vigyázzunk, mert egy nap maximum nyolcat lehet belőle
enni. Az óra Lévi-Strauss elméleteiről szólt, és a legjellegzetesebb pillanat,
amivel az egészet le lehet írni, az volt, hogy monsieur Obadia megkérdezi „Vous le comprenez?” (Értik?) és az
egész amphi, a kétszáz diák egy
emberként rávágja, hogy: „Non.”
(Nem.). Majd nevetünk egyet, és ő kezdi elölről. Lévi-Strauss-szal eddig is
gondjaink voltak, mármint leginkább a szövegeivel meg az elméleteivel, mert
irtózatosan bonyolult gondolatmenete volt, és én azon sem lepődnék meg, ha
kiderülne, hogy a tanáraim 90%-a még mindig nincs vele tisztában. Nagy nehezen
átverekedtük magunkat néhány elméleten, annyit kérdezhettünk, amennyit csak
akartunk, Obadia mindenre válaszolt. Végül „lejárt az idő”, és mehettünk, az
előre betervezett 12 oldalnak csak a felét tudta leadni, de legalább
valamennyire megértettük…
A következő előadásig volt 2
órám, úgyhogy beültem a könyvtárba, hogy lefaragjak kicsit a portugálon
felhalmozott lemaradásomból. Most két hétig nem volt óránk, ma sincsen, ez pont
arra jó, hogy felzárkózzak. Mellesleg, meg kell csinálnom jövő hétre egy
beadandót, amihez videókat kell néznem (és meg is kéne értenem őket), azokról
kell valamit írni. Addig még van egy szöveg, amit jó lenne kiszótáraznom, azt
is két hete megkaptuk már… Van mit behozni, úgyhogy ezt a két órámat a portugál
nyelvnek áldoztam.
Azt hiszem, életem kisebb hibái
közé sorolhatom, hogy a mai második órámra beültem, ugyanis semmi haszna nem
volt. Maximum annyi, hogy ha megkérdezik, ott voltam-e ma Champs et méthodes de l’anthropologie-n, akkor igennel tudok
válaszolni. A „conflit”-ról (igen,
konfliktust jelent) volt szó egész órán, de hogy pontosan mi, azt még a
jegyzeteimet használva sem tudnám visszamondani. Annyit tudok, hogy a
konfliktus iszonyatosan fontos egy társadalomban, és az egész társadalom
folyamatos konfliktusokból épül fel és az antropológusoknak nagyon fontos
ezeket elemezni. Vagy valami ilyesmi. Nem tudom, mi volt ma a kedves tanár
úrral, de abszolút lehetetlen volt érteni, amit mondott. Minden második
mondatának a felét elharapta, és mire rájöttél, hogy mit mondott, addigra
elfelejtetted az első felét a mondatnak, így pedig képtelenség jegyzetelni. Óra
végén már csak ültem és bámultam magam elé, próbáltam legalább a lényegét
memorizálni annak, amit mond. Amikor végre vége lett, akkor szinte menekültem a
villamos felé.
Borzalmasan hideg volt, és az eső
is esett, mikor kimentem a megállóba. A villamoson ülve úgy döntöttem, hogy nem
futkosok ma át a Danihoz a campus-ra – át kell vinnem neki valamit, amit
hétvégén itt hagyott –, inkább hazamegyek, eszek valamit, és elintézem holnapra
a dolgaimat, mert nagyon pörgős napom lesz. Itthon JB a szobájában tanult, nem
ment be egyetemre, mert „túl hideg van”. Esküszöm, ezt mondta. Nem mondom, hogy
nem értem meg, de sajnos nekem eddig ezért még egy órát sem sikerült ellógnom. Azt
hittem fordítva lesz, de eddig úgy néz ki, én többet járok egyetemre, mint ő. Együtt
vacsoráztunk és nagyon jót beszélgettünk, aztán visszavonult mindenki a maga
szobájába, nemsokára alszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése