Study now, love later.
Ma majdnem (!) felkeltem fél
8-kor. De visszaaludtam, és csak fél 9-kor ébredtem fel újra… Rohantam, de
elértem a buszt és úgy volt, hogy időben odaérek Paléoanthropologie-ra. Sajnos, szerintem valami belső késztetés nem
engedi, hogy ne késsek el erről az óráról, a tudatalattim is annyira utálja. Ugyanis
ma szép nyugodtan megvártam, hogy három villamos elmenjen előttem, és csak a
negyedikre szálltam fel. Igaz, csak a legelsőn lett volna annyi hely, hogy
felférjek, de akkor pont valamit kerestem a táskámban, és mire felnéztem
betolakodtak elém az emberek, és nem akartam nyomorogni. Úgyhogy, megvártam azt
a villamost, amin úgy láttam, van elég hely számomra, és nem kell hering
módjára odaszorulni a másik emberhez, és ennek eredményeképp jól elkéstem. Most
már nem kiabál velünk a néni, ha késünk, szerintem hozzászokott. Így mindenki
boldog. Ő sem hagyja félbe a mondókáját néhány késő miatt, és én is 10 percet
megúsztam az órából. Most már nem csontvázakat, hanem köveket is mutogat, mert
eljutottunk odáig, hogy az ősember megtanult szerszámokat készíteni magának… Ha
odafigyeltem volna rendesen, most tudnám kívülről az összes kőnek a nevét,
amiket különböző alakúra faragtak az ősemberek. De nem figyeltem oda ennyire.
Úgy döntöttem, hogy ezen az órán mindent lejegyzetelek, aztán majd
vizsgaidőszakban megtanulom, úgyis magolós tárgy. Sokat nem kell érteni azon,
hogy melyik ősembert hogy hívták és hol élt, meg milyen szerszámokat használt. Csak
meg kell tanulni.
A második órám enquete ethno volt. Bastien mellém ült,
megkérdezte, hogy állok a kutatásommal meg a menekültekkel. Kénytelen voltam
neki bevallani, hogy sehogy, mert a holnapi előadásom kicsit leszívta az
energiáimat, de ahogy túl leszek rajta, nekiállok. Mesélt egy jövő heti
tüntetésről, ami megint egy #refugeeswelcome
dolog lesz, és az összes menekülteket segítő egyesület jelen lesz. Nagyon jó,
majd akkor oda elmegyek és keresek valakit aki tud nekem segíteni.
Óra után rohantam haza, hogy
folytassam az előadásra való készülést. Megígértem a többieknek, hogy megcsinálom
a prezentációt prezi-ben, azzal szenvedtem egész délután. Este jött JB egyik
barátja, aki itt is fog aludni, mert nagyon messze lakik (1,5 órára Lyontól). Ők
elmentek bulizni vacsora után, de én nem mentem velük, mert muszáj kipihennem
magam holnapra. 11-re kell az egyetemre mennem, hogy még át tudjuk nézni a
többiekkel az előadást. Amúgy JB haverja nagyon aranyos, annyit beszél, hogy
alig lehet lelőni, de tényleg jó fej. Ketten csinálták nekem a vacsorát, igazi
úri dolgom volt ma. Holnap muszáj lesz főznöm valamit, mert tényleg egész héten
JB főzött most…
De most megyek is aludni, mert
holnap korán kelek, még el akarok menni futni reggel, remélem sikerül
felkelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése